Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937

•4 Miért nem fűzi a nemzetközi tudományos irodalom Jedlik nevéhez a villamfeszítők feltalálásának az érdemét, pedig mindenkit megelőzően ismertette azokat, sőt nemzetközi kiállításon be is mutatta? — Miért nem igazolta Jedlik egykorú hiteles írásokkal, hogy a villamos motornak ő az első feltalálója? Pedig elsőbbségét pusztán szóbeli közlése alapján is elismerte néhány szakmunka! — Miért nem terjesztette dinamó-villamos elvét legalább a magyar tudományos körök elé, miért kellett Jedlik dinamóját másodszor is felfedezni? Ezekre a nehéz kérdésekre kerestem feleletet Jedlik kéziratainak tömegében. Legtöbb hosszú című jegyzetét tulajdonképen csak emlékeztetésül írta annak a sok kérdésnek a megvizsgálására, amelyek lázas szellemi munkájában egymást érték. Kísérleteinek eredményéről kevés, és legtöbbször szűkszavú feljegyzés maradt. Legfontosabb gondolatai és tervei nem egyszer mindössze egy-egy címbe, vázlatba zsugorodtak össze. Mindent le szeretett volna írni, de a bővebb kifejtésre nem maradt ideje; alkotó vágya nem engedte, hogy a múlttal törődjön. Siemens munkáit is tanulmányozgattam, hogy belőlük erőt merítsek »a magyar Siemens« megértéséhez. Reményemben nem csalatkoztam. De bizonyos aggodalmat okoztak, és fokozott óvatosságra intettek önéletrajzának következő sorai: »Bevallom, csak nagyon nehezen tudtam magamat önéletrajzom megírására elhatározni, mert ... mindig jobban érdekelt a jelen és a jövő, mint a mult... De másrészt kívánatosnak tartom, hogy magam ecseteljem törekvéseimet és tevékenységemet, nehogy később félre ismerjék és hamisan magyarázzák.« Jedlik, ha nem is írta meg pályafutását, mégis féltő gonddal megőrizte írásait. Ez a tény nyugtat meg, hogy nem cselekszem akarata ellen, amikor olyan írásokat is közzé teszek, amelyekről ő hallgatott. Sőt úgy érzem, így kell cselekednem, mert úgy látom, szerénységét nem egy ízben félreismerték, hallgatását, nem rossz indulattal, de mégis hamisan magyarázták. Minden törekvésem oda irányult, hogy én csak íródeákja legyek; de rá kellett mutatnom korának felfogására, alkotására is, mert ezek nélkül nem lghet róla igaz képet vázolni. így történt, hogy a III. rész, bár terjedelmében megnövekedett, mégsem lett befejező rész. Győrött, 1938 pünkösdjén. FERENCZY VIKTOR.