Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

40 tetett kiemeléssel a fészket eltorzította. Innen van, hogy a telepládák sok-sok módosításon mentek át, és hogy a cellarámák is hol gombokkal, hol kivezető csövekkel készültek. így pl. a bécsi előadásban említett és a párizsi kiállításba küldött nagy, százas telep ládáinak nem volt kénfeneke, a ládák rekeszeit zárt gummizsákok alkották, amelyek alul megfelelően ki voltak lyukasztva, hogy a rámák aljából kivezető két-két üvegcső gummicsövek közbeiktatásával a két porcellán-vezetékcsőbe legyen köthető. Viszont a kis telep ládáinak kénfeneke volt, de a cellák gőzvezető csöve a ráma felső oldalából nyúlt ki. Készültek olyan rámák is, amelyeknek a felső oldalán helyezkedett el a gőzvezető és a savbeöntő nyilás. A savvezeték kívül a zsákok alján húzódott végig, és belőle p| alakú üvegcsövek álltak ki és nyúltak le a felső nyíláson át egészen a cella fenekéig; a cellákból a sav ilyenkor az üvegcsöveken, mint szívókon keresztül folyhatott vissza a mélyebbre állított tartályba. Jedlik munkatársa, Csapó Gusztáv, aki a telepekkel a párizsi kiállításra utazott, Párizsban tervezett és készített olyan rámákat, amelyeken még oldalnyílás is volt a sav rendes szintjének magasságában; ezen a nyíláson át egy j~~ alakú üvegcsövön keresztül folyhatott le a fölösmennyiségű sav a másik vezetékcsőbe. Ilyen elrendezés mellett nem kellett a zsákokat a folyadékszint alatt kilyukasztani, nem volt szivárgás, de bonyolultabb lett a szerelés. Ilyen alakban csak egy 30-as kis telep készült Párizsban 1856 elején. A pontos és gondos munkával készült gombos cellák a gyakorlatban mégis jobban beváltak, mint az üvegcsövesek; a papírfalakat ugyanis elég gyakran kellett foltozgatni, a gombos cella pedig könnyebben volt kiszerelhető, mint az üvegcsöves. Emiatt Párizsban az 1 négyzetláb-felületű 100-as telepnek a szállítás közben összetört üvegcsöves kénrámái helyett az új keretek alsó, kétgombos kivitelben készültek. Ennek kedvéért Pesten is, Párizsban is jól záró telepláda és kénfenék céljából új meg új próbát tettek. Csapó abban a szerencsés helyzetben volt, hogy megismerkedett egy amerikai gyárossal, aki gummitárgyakat állított ki; ettől sokat hallott a gummi vulkanizálásának és ragasztásának módjairól. Mellőzte tehát a vulkanizált gummizsákokat, és ehelyett a faláda oldalfalait csak a folyadékkal érintkező felületükön vulkanizált vékony gummilapokkal ragasztotta be. A választófalakat Jedlik előbb idézett tervezete szerint palatáblaszerű, schistusnak nevezett anyagból készítette. Párizsban jobb schistus volt kapható, mint Bécsben, ahol az ára táblánkint kb. 13 p. kr; a táblák méretét a Lajstrom nem adja meg. A kénfenéklap a megöntés után erősen összehúzódik ßs elválik a láda falaitól. Csapó először a kénbe ágyazott merevítő falécekkel próbált ezen segíteni, de hiába. Azután Jedlik tanácsára hosszú vascsavarokat eresztett a láda oldalaiba úgy, hogy a kiálló csavarokat a kén elöntse; megszilárduláskor ezek a csavarok nem engedték a falapokat a kéntől elválni. Az esetleges réseket kénkeverékes cerininnel öntötték ki. így készültek a telepládák 1855 6 telén. A siker azonban, ahogy Csapó írta 1856. febr. 4

:én, nem volt