Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

lemez mindkét oldalát sűrűre főzött keményítővel vagy sziruppal bekenve, az egészet »tömött, nem itatós papírba« burkolta, a papír széleit pedig keményítővel összeragasztotta. »Ezután a lemezek egy jól kiégetett, erős tüzet kiálló kőedénybe záratnak egyenként vagy talán többen, ha ezt így igazolná a tapasztalás. A szén lemezek fa léczek segítségével tolatnak az edénybe, hogy a töréstől meg óvassanak. Az edényben levő hézagok jó kiégetett kőszén porral (Braunkohle) vagy fa szénporral kitölttetnek és a kőedények födele agyaggal körül vonatik, hogy levegő ne juthasson a szénhez. Az így eltakarított szénlemezek végre jó izzó tűzben (Steingutfeuer) kiégettetnek, melyben a lemezek éllel állítandók.« így szól az Utasítás. Jedlik a lemezeket eleinte nem kőedényekben égettette. Az Elemköltségek lajstroma szerint 1852. márc. 9-én »Nagy pixis vas lemezből készíttetett. 2 p. for.« Ebben a vasból készült próbaedényben »egy nagy lemez kiégetése 12 p. xr.« A vasbádog aligha vált be, mert márc. 17-én »Vasból öntendő pixisek modellája zinktáblából« 3 p. for-ba került, ugyanennyibe a »Vasból öntött modell?.« is. Április végén 13 for-ot fizetett »Hat vas pixisért«. Ezekben az öntött vasformákban június folyamán tíz darab kátrányos és sziruppal bekent szénlemezt égettetett; a kátrány itcéje 3 p. kr, a szirup fontja 12 kr. A vasedényekkel azonban nem volt megelégedve; Bécsből hozatott égetőcellákat. 1853 áprilisában »Három szénlemez égettetett ki a bécsi czellákban, de nem sikerült«. Ügy látszik, a bécsi égetőcellákban volt a hiba, mert június elején 24 font agyagból Hamar Leó formál égetőcellákat. De mivel ezek is meg-megrepedeztek, Jedlik áttért a kőedényekre; jún. 20-án 2 forintot fizetett »Egy famodelláért égető kőedények készítésére«. Júl. 11-én már két szénlemez izzott a kőedényekben, amelyek erre a célra még legjobban beváltak. Kezdetben Ullrich nevű kályhás égette ki a szénlemezeket vagy a saját kemencéjében vagy a Nemzeti Színház nagy kályhájában. 1852/3-ban már egy vegyészeti gyár kemencéiben végezték Jedlik munkatársai az égetést; a lemezek kokszporba ágyazva égető cellákban kerültek a kemencébe, míg a szénport kőkorsókban kokszosították. »1853-dik Junius 16-dikától 1854-dik December 2-dikáig égettetett a gyárban mindenestül 345 czella, ez épen akkora helyet foglal el a kemenczében, mint 115 sósavtartó kőkorsó. Ebből kiszámítható az égetési díj.« Az égetések naplója változó sikerekről, balsikerekről tanúskodik. »22-dik Junius 1854. Tiz korsó szénből csak három félkorsó maradt használható, a többi korsók nedvességök miatt össze törtek s a (szén megégett.« »4. Jul. Ezen napon 30 edényből kiszedetett 31 lemez és mindannyi egész maradt; valószínűleg a szénpornak szárazsága miatt. De a kongása nem mindegyiknek egyenlő, holott egy tésztából készültek; e tekintetben talán jó lenne a kokszot csak finom porformában alkalmazni.« »11. Jul. Ezen napon 26 edényből szedetett ki 27 lemez.