Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936
13 nem vált be, az elem savában hamar törékeny lett. Jó volt az angolpapír, de nagyon megfelelt a magyar papír is. »Collodion készítésre leg ezélszerűbb azon vastag és kevés enyvvel vagy keményítővel biró papirt használni, mellyre a hangjegyeket szokás nyomatni.« Kollodium készítésre Jedlik a gyengébb savba mártott papírból a megkívánt sűrűség szerint hol többet, hol kevesebbet oldott fel éterben. Egy ív papírhoz kb. 3 l'ont éter volt szükséges. Az éterben ne legyen víz, borszesz is lehetőleg kevés; de teljesen koncentrált éterben, melynek fajsúlya 15 C fokon 0.718, a papír nem oldódik; jól lehet használni a kb. 0.475 fajsúlyút. »Az aether spiritusztól úgy tisztíttatik, hogy vízzel kevertetik; a spiritusz a vizet magába vévén az aethertől el válik és leöntethetik. IIa pedig egész tiszta aether kívántatik, akkor a víz leöntése helyett mész tétetik bele és arról az aether lepároltatik.« Kiss Györgyhöz címzett levelében azt írja Jedlik, »hogy olvféle aetherrel, aminő közönségesen áruitatni szokott, készült Collodium nem mindig jó, mert némelykor a vele összeragasztott papírdarabok is elválnak egymástól, ha vízbe vagy savba jönnek. Ën tehát a közönségesen áruitatni szokott aethert még egyszer lepároltam, úgy hogy annak körülbelül egy negyedrésze hátra maradjon, az azután csak vizes borszesz vala. Ily Collodium még a fényképészetben is sokkal jobb szolgálatot tesz, mint a közönséges aetherrel készült«. »Az elemköltségek lajstroma« szerint az aether sulphuricus fontjának az ára kb. másfél pengő forint. »Az elkészített és jól kivizezett Collodiumospapirból 480 szemer vagy is 2 lat ragasztásra alkalmas Collodiumot ad 3—4 fontot. Collodiumnak fontja körülbelül bele kerül 1 for. 40 krajtzárba.« Jedlik az agyagcellák helyett használt papírfalas celláiról 185b. febr. 27-én azt írja Ettingshausennek, hogy mivel a Sehönbein-féle papír a vizet kevésbbé mohón issza be, azért a legelső használatnál a cellának salétromsavval való megtöltése előtt a papírfalakat 4—8 rész vízzel hígított borszesszel kell megnedvesíteni. IIoszszabb használat után a papír lazább szerkezetű és mállékony lesz, főként akkor, hogyha a cinkhez egy és ugyanazt a folyadékot addig használjuk, míg működés közben kettcdkénsavas nátriumoxid kristályosodik ki belőle, mert a kristályszemcsék a papír szerkezetét szétroncsolják. De azért a papircellák 6 teljes héten át is bírták az erőltetett üzemet. A megrongált helyekre kollódiummal lehet papirfoltokat ragasztani; azonban a Munkanapló szerint »a jegyeczesedés következtében megkóezosodott papiros czellákat Collodiummal ismét helyre hozni nem vezet ezélhoz. Igen jó volna egy anyagot feltalálni, melly a Collodiummal keveredik és azt megszáradás után likacsosan hagyja; talán Cerinin vagy egyéb gyánta vagy szénkénegben felolvadott kén Collodiummal keverve. Vagy nem sikerülne-é asbestből vizüvegoldatával, mcllyet megszáritás után savval kellene kezelni, előállítani? I.ehetne talán Collodiumot kovaégénnyel is összekeverni. 19. Nov. 1855.« Ez a néhány sor Jedliknek érdekes gondolatát tárja elénk: A Schönbein-féle papirt idővel a salétromsav is megtámadja, de a jó