Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

14 kollódiumot nem; azonban a kollódiumhártya légmentesen zár, amiért sebek betapasztására is alkalmas; finoman lyukacsossá kell tehát tenni, hogy rajta keresztül a két elemfolyadék kellően átszivároghasson. Ezt a lyukacsosságot akarta Jedlik elérni azzal, hogy a kollódiumba gyantát kever, amit a kész kollódiumhártyából kioldva, finoman lyukacsos diafragmát kapna. Ennek lyukacsai a kollódiumnak vagy azbesztnek rugalmassága miatt a kristályok tágító, roncsoló hatásának jobban ellenállnának, mint a Schönbein-féle papír vagy vaz agyag. — Jedlik feljegyzései között azonban nem találtam adatot arra, hogy gondolatának megvalósítására valóban tett-e próbákat. Hogy a szénelektródot tartalmazó salétromsavas cellából az ártalmas gőzök a szabadba vezethetők legyenek, a cellát teljesen zárt formába kellett készíteni, egy-egy nyílással a sav beöntésére, kieresztésére és a gőzök elvezetésére. A képrámaszerű, sellakkozott fakeretből készült, elektromos papírral beragasztott tartályok a savnak hosszabb ideig nem állottak ellen. Az üvegcsíkokból öszszeragasztott keretek elkészítése viszont körülményes és drága volt. Emiatt Jedlik először égetett agyag keretekkel próbálkozott az ötvenes évek legelején. Erről ugyan nem tesz említést bécsi előadásában, de a »Szénlemezek, villámos papír és villámgépek készítésére tett költségek lajstroma«, amit röviden Elemköltségek lajstromának nevezek, agyagból égetett cellakeretekről is beszél: »1853. aug. 17. Egy edényben agyag porban agyag czella rámák égettettek.« — Szept. 22-én »egy edényben égettetett kis czella szénporban.« — Okt. 11-én »égettettek 14 szénlemezek. És három nagy edényben ugyan annyi czellarámák«. — »Oct. 29. Égettettek 12 edénylemez és két nagyobb edényben agyag ráma, (a rámák edényekkel együtt eltörtek.)« Az »Elemköltségek lajstroma« még az agyagkeretekkel folyó próbák idejéből, 1853. okt. 15-éről újabb anyagra tett kiadást tartalmaz: »50 font kén, 5 p. for. 30 xr. — 25 font Caput mortuum, 2 p. for. NB. Össze törésük és összeolvasztásuk két embernek két napi munkáját igényli.« — Csak 1854. máj. 30-án szerepel az azbeszt, mégpedig 10 font 6 p. frt 6 kr-ral. A caput mortuum, colcothar, vasoxid vörösbarna, savakban csak nehezen oldható por, amely csiszolásra is, festékül is alkalmazható. Bécsi előadása szerint Jedlik a cinóber helyett ezt a vasoxidot keverte kénnel, hogy a költséges és Icörülményes agyagrámaégetés helyett ebből a keverékből olcsón önthessen rámákat. Ettingshausenhez írt német levelében így beszéli el az ú. n. kénrámák történetét: »A keretnek, amelybe az előkészített szénlemez lesz begittelve, kellőképen erős és a salétromsavnak, kénsavnak ellenálló anyagból kell készülnie. Sok kutatás után kénből és kiizzított vasoxidból állítottam össze egy keveréket, amelyből a rámákat öntjük. Kénnek és cinóbernek keveréke még célszerűbb volna, csakhogy a cinóbernek nagy ára és öntéskor a belőle felszálló ártalmas gőzök alkalmazását megnehezítik.« »Mivel a pusztán kénből és vasoxidból öntött keretek nagyon