Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936
133 a \ ízbe merülő felületén jelentkező hidrogént a cső felső felébe zárt oxigén csak lassan tudja lekötni, így ez a hidrogén ellenele ktromótoros erőt kelt és ellenállást is okoz. Jedlik először is azt kutatta, hogy milyen hatással működik a gázelem platinaelektródokat pótló szénlemezekkel. Ismeretlen évben, de az alábbiak tanúsága szerint az ötvenes évek közepén ceruzával írt feljegyzése szerint a szénlemez jó eredményre vezetett: Mindegyik csőbe a platinlemez mellé oly szénlemez darabot betol\a, mely meg volt platinmórozva, egyiknél közönséges léget, másiknál könenyt alkalmazva (— a tájolón —) a kicsapás igen erélyes, az állandó kezdeti állás 60°, mely 5 első perez után leszállolt 48 fokra, 10 első perez után a tű elhajlása maradt 48 fokon. A köneny ezen idő alatt félhüvelyknyire íogyott, a közönséges léggel töltött csőben pedig a folyadék ez alatt nem ment föllebb... Egy óra és 15 perez múlva a tű állása vala 43 fok, a köneny (— fogyása —) pedig közel 2 újjnyi.« >• Nevezetes, hogy midőn a víz a könenyes esőben annyira felment. hogy a szenet is megérintette, a tű elhajlása 43 fokról azonnal 56 fokra hágott. Mivel tg 56°= 1.483 és tg 43° = 0.933, a működési különbség 0.550, mi az eredetinek felénél nagyobb.« Az első szénelektródos gázelem leírása egy 1856. júl. 8-án keltezett íven található. Hogy az elektródok egymáshoz közel legyenek. és így az elem belső ellenállása a lehető legkisebbre csökkenjen, Jedlik a két platinázott szénlemezt egy a papírcellás elemeknél használatos kénkeverékes rámába szerelte; a két lemezt egymástól vékony és jól záró szigetelő lappal választotta el, amely azonban a cellának csak alsó negyedéig ért le. A rámán három nyílás volt: alul egy a víz beeresztésére, felül mindegyik szénnél egy a gázak bevezetéséhez; a felső nyílásokból csapos cső állott ki, az alsót gummicső kötötte össze egy víztartóval. Megnyitva a csapokat és kellő magasságra emelve a víztartót, a cella egészen megtelik vízzel; ezután a csapokat az oxigén, illetőleg a hidrogén tartályával kötve össze, és a víztartót annyira leeresztve, hogy a cellában a víz szintje csaknem a szigetelő lap aljáig süllyedjen, az egy ik szén terét oxigén, a másikét hidrogén tölti meg. Hogy a gáz el ne szállhasson, Jedlik a cella papírburkolatát kollódiummal vonta be. Hazánkban először Pozsony utcáin világítottak gázlámpák 1855-ben. Pest városa 1856-ban vezette be az utcai gázvilágítást. A Munkanapló említi, hogy az egyetem épületében a gázvilágítás 1857 októberétől 1859 decemberének a végéig 132 frt-ba került; ebbe nincsen beleszámítva a kémiai intézetnek a gázfogyasztása. Jedlik hamarosan megkísérelte a drága hidrogénnek a pótlását világítógázzal. Az egyik szénlcmezre foszfordarabot kötött, a teret pedig levegővel töltötte meg; a másik üregbe, amely pusztán csak szénlcmezt tartalmazott, ^jlágitógázt bocsátott. Ez az elem »a Gaugin-féle tájolón úgy 1 első perez múlva másfél foknyi eltérést okozott, két óra múlva 8 foknyit. 12 órai elnyeletés után lett az első kivágás 65°, 10 secunduin után a tű megállapodott 15 fokon, ismét 10 m perez múlva 12 és fél fokon«.