Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

134 A gyenge eredmény miatt Jedlik tovább nem is kísérletezett világítógázzal töltött elemmel. Világítógázas elemmel Borchers ért el eredményt 1897-ben: elemét szénoxidban (világító- vagy generátorgázban) álló vörösrézből és levegővel érintkező szénlemezből állította össze, folyadék gyanánt sósavval savanyított rézchlorüi'-oldatot használt. (L. Winkelmann: Handbuch der Physik. II. kiad. IV. köt. 195. old.) Gázbattériák forgó és ólomrácsas szénelektródokkal. Gázelemekből álló telepnek a terve Jedliknek egy 1860-ból származó írásában szerepel először. A telep alaplapja az agyagcellás teleppel kapcsolatban már ismertetett vastag kéntábia, melybe két feneketlen üveghenger van beeresztve; mindegyik henger felső felében két-két üvegbúra helyezkedik el, a búrákban egy-àgy szénlap fekszik, a szénlapokat szigetelt drótok kötik láncolatba. A kéntáblában a két üveghenger alatt három vezetékcső húzódik. Az A vezetékből az 1. és 3. búra tetejéig emelkedik egy-egy tartalékcső, hasonló toldalékcsövek nyúlnak a B vezetékből a 2. és 4. búrába, míg a C cső egyszerűen a két üveghenger aljába torkollik. Ezt a telepet savas vízzel, illetőleg gázakkal könnyű megtöl.teni: Nyitott A és B mellett a C vezetéken át a hengerekbe, illetőtőleg a beléjük szerelt búrákba mindaddig kell a vizet felnyomatni, míg ez az A és B csöveken át vissza nem folyik. Ezután a C cső csapját zárva az A vezetéken az 1. és 3. búra alá oxigént, a B csövön pedig a 2. és 4. búra alá hidrogént kell nyomatni mindaddig, míg a kiszoruló víz szintje a szénlemezekhez nem ért; e közben a nyitott hengerekben emelkedik a víz. Megfelelő nyomás alatt álló gáztartályokból minden külső beavatkozás nélkül ömlik gáz a búrák alá a vízzé vált oxigén, hidrogén pótlására, a telep tehát megszakítás nélkül tetszés szerinti ideig szolgáltathatna áramot. A telep mégsem adott állandó áramot; a hozzáfűzött rövid leírás szerint »alapkísérletek folytán kitűnt, hogy a gázféle telepek igen kevés ideig tartó működést hoznak létre. Ezen működés tetemesen növekszik, ha az egyik lemez légsav (— salétromsav —) által folytonosan nemleges állapotban tartatik, de a működés még is gyorsan leszáll, minthogy a másik lemez nem képes azon gyorsasággal leválmányoztatni, mint az egyik«. — Ez természetes is; a fekvő anódot a felső lapjával érintkező oxigén nem tudja gyorsan depolarizálni, mert a vízzel fedett alsó lapján fejlődik ki a hidrogén. Ennek a magyarázatnak az igazolására Jedlik a következő kísérletet választotta: » ... az elem miután egy helyben annyi ideig észleltetett, mig működése állandóvá vagy semmivé nem lett, megfordítandó lészen, hogy kitűnjék, növekszik é hatása, ha a benne létező folyadék a szénnek új részeivel jő érintkezésbe.« A kísérlet jó eredménnyel végződhetett, mert Jedlik 1860. júl. 22-én forgóelektródos gázbatteriának a tervét rajzolta meg: A vázlaton a vastag kéntáblába két feneketlen üveghenger van beeresztve. A hengerek felső negyedén üvegcsőből készített