Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

130 három sor láncolatosan kapcsolja a henger véglapjaihoz; a párhuzamos kapcsolás kétféleképen történhetik; egyszer a henger jobboldali véglapja a pozitív sarok, másszor a baloldali. Poiárizálaslcor a négy tachytrop mindegyike párhuzamosra kapcsolja a maga 12 celláját, sőt a rugók közvetítésével egymásközt is párhuzamosan kapcsolódnak. A töltő telep sarkait rugalmas kefék kötik az első henger végeihez. — Polárizálás után mindegyik tachytrop egyértelemben köti sorba a maga 12 celláját, de egymással párhuzamos kapcsolásban maradnak; ekkor 4—4 párhuzamosan kötött cella sorakozik 12-es láncolatba. — Hogyha a 3. és 4. tachytrop fordított irányban köti sorba a 12 cellát, a 2. és 3. henger baloldali vége között pedig megszűnik a kapcsolat, de megmarad a többiek között, »24 elemű lánczolat képződik«, melynek két sarkát az 1. és a 4. henger baloldali véglapja adja. — Hogyha a tachvtropok hengervégei váltakozva érintkeznek: az 1. és 2. henger jobboldali, a 2. és 3. henger baloldali, a 3. és 4. henger jobboldali végei, akkor az így keletkezett 48 elemű sornak szabad sarkai ismét az 1. és 4. henger baloldali végéhez kerülnek. Május 1-én Jedlik még bővítette a tervezetet azzal, hogy egy 4 elemes töltő telep helyett kettőt állított be; ez a két telep a már ismertetett módon felváltva polárizálta volna a cellákat, és egymás oxigéntartalmát is állandó értéken tartotta volna. Ehhez újabb tachytrop vált szükségessé, melyet végtelen csavaros fogaskerék kötött volna az előbbiekhez úgy, hogy valamennyit egyszerre lehetett volna forgatni. Jedlik rugós érintkezés helyett inkább higanykontaktusokkal szerkesztette meg a tachytropokat, hogy azokat egy a polárizáló elemektől hajtott mótor könnyebben forgathassa. Egy vázlat szerint a mótor nem fogaskerék-áttétellel, hanem hajtórudakkal forgatja a hengereket; a vázlaton a mótor tengelyének két végére egy-egy forgató kar van erősítve, egymáshoz viszonyítva 4ő°-os állásban, mindegyik forgató kart hajtórúd köti a henger két végébe szerelt forgató csaphoz, melyek diametrálisan állanak egymással szemben. így a szerkezet a holtponton nem tud elakadni. Szerepel Jedlik jegyzeteiben egy »csavar alakú Tachytrop, melynek minden negyede 24 elemre szolgál«; a hozzáfűzött vázlat azonban nem teljes. Polárizálás idején a Poggendorff-féle módon kapcsolt cellasor nem szolgáltathat áramot. Jedlik ezen a hiányon úgy segített, hogy a cellatelepet két egyenlő részre osztotta: míg az egyik, párhuzamosan kapcsolt részt a Bunsen-elemek töltötték, a másik, láncolatba kötött rész a töltő elemektől különválasztva áramot szolgáltatott; bizonyqs idő elteltével a két részt egy tachytrop felcserélte. Jedlik egy külön álló kis lapon fekete és piros tintával vázolta egy ilyenféle, 12—12 ólom-szén cellához szánt tachytropnak a tervét, de ezen a lapon a rajzot nem fejezte be. Elvben ez a kapcsolási mód jobb, mint a Thomsen-féle, mert a cellák hosszabb ideig tölthetők. Sajnos arról, hogy Jedlik mennyit valósított meg terveiből, és hogy milyen eredménnyel működtek a cellák, nem maradtak adatok. A 48 cellás telepről Jedlik azt írta, hogy »egyetlen elemmé