Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

131 összekötve a működő felület lesz 24 négyszöglábnyi«. De csak 24 celláról bizonyos, hogy elkészült; a »Gondolatok« 3. ívén ugyanis ez áll: »Minthogy a válmányos üteg egyes poharainak megtöltésére 400 köbcentiméter folyadék kívántatik, látni való, hogy a készített 0200 köbcentiméter hígított kénsav csak tizenöt és fél pohár megtöltésére elégséges. Miként 24 pohár megtöltésére való folyadék kéznél legyen, még egyszer annyi hígított kénsav készíttetett szintén 1.21 fajsúllyal... Ebben 23.25 latnyi kénsavas cselélecs (— manganoxid —) olvasztatott fel, és azután a folyadék sűrűsége 1.24nak találtatott.« — Ez a »24 ólom- és szénlemezekből álló válmánvozásra szolgáló telep« a Pázmány-egyetem I. sz. fizikai intézetének 1859-ben kezdett leltára szerint 1806—7 folyamán készült Nuss műhelyében; ára 40 C. M. frt 40 xr. A Jedlik-iratok közt található »Számadás 1862/3 alatt kiadott összegekről« szerint »Nuss Antalnak egy Tachitrop-féle készülékért 17 frt 10 xr fizettetett«.' \ folyadék elpárolgásának a megakadályozására Jedlik a következőt tartotta célszerűnek: »Ha a válmányos üteg poharaiból működés alatt semmiféle gáz nem fejlődnék ki, akkor legczélszeriibb volna a poharakban létező folyadék fölébe megolvasztott Paraffint önteni, hogy az... a folyadék elpárolgását gátolná. Ha azonban a tapasztalat azt mutatandja, hogy gáz fejlődik ki, akkor... czélszerübb lesz valamely szagtalan és nem gyántásodó olajat ontani a poharak folyadékának elzárására.« Ezzel vége szakad a »Gondolatok« c. feljegyzésnek. »Az akadémia előtt vagy másutt tartandó Értekezések tárgvai" között az ötödik helyen szerepelnek a »Válmányozás által n\erhető villamelemek és telepek«. Ez nemcsak arra mutat, hogy Jedlik tovább folytatta kutatásait a legalább is 24 elemes teleppel, hanem arra is enged következtetni, hogy olyan eredményt ért el, melyet érdemesnek tartott az akadémia előtt ismertetni. Valószínű tehát, hogy gondolatait, tapasztalatait továbbra is feljegyezte, jegyzetei azonban elkallódtak. De a megmaradt polárizációs iratok is bizonyítják, hogy Jedlik az akkumulátor-kutatásban rátalált a helyes útra: 1867 márciusának elején, tehát Faure előtt 11 évvel tapasztalta, hogy az ólomltmez hatásosabban működik, ha már az elektromos töltést megelőzően superoxidos bevonatot kap; a superoxidos bevonat vastagításáról mangánoxid kénsavas oldatával gondoskodott. Hátránya a Jedlik-féle akkumulátornak, hogy katódján nem megy végbe kémiai átalakulás, szerepe nem különbözik a gázclem katódjáétól; mivel a hidrogén könnyen elszáll, a katód hamarosan elveszíti polározottságát; a felgyülemlett szabad hidrogén viszont az elem nyugalmi állapotában hozhat létre redukciót, aminek következtében az elem újabb polározása nehezebben sikerül. Zárt papírcella segít ugyan ezeken a bajokon, de a papír nem bírja a savat éveken át, éí> az elem belső ellenállását is növeli. Ilyen hibáktól azonban Faure első akkumulátorai sem volt mentesek. Jedlik akkumulátora a katódját tekintve még módosított Poggendorff-féle cella, de anódja a kémiai átalakuláson alapuló akkumulátorok sorát nyitja meg. 9*