Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

127 a feszültségét fokozott mértékben adják vissza. Erre a feszültség­fokozásra Kétféle módszer volt alkalmas; az egyik Poggendoríftól való, a másik Thomsentől. Poggendorf szétbontható cellasort hasz­nált: a cellákat párhuzamos kapcsolásban polárizálta néhány Bun­sen-elemmel, azután sorbakötve zárta a külső vezetéken át; ezt az átkapcsolást az ú. n. Wippe, billegő segítségével végezte megfelelő gyors ütemben. Thomsen cellasora nem volt szétbontható; hosszú vályuszerű edényt osztott fel cellákra jól záró platinalemezekkel, egy-egy lemez tehát az egyik cellának anódja, a másiknak katódja volt. Thomsen először celláról cellára jól megpolározta a lemezeket, és csak ezután kötötte a külső vezetékhez, de a töltő telep sarkait ezen áramszolgáltatás alatt is folyton végigvezette celláról-cellára, hogy polárizált állapotukat megtarthassák. Thomsen módszeréről Jedlik »Yálmányozás avagy polarizá­lás< c. jegyzetében a következőket írta 1865-ben: »Ez tökélyetesen hasonlít a... delejezési módhoz, mely által egy kis delej segítségé­vel magánál sokkal nagy obb aczél rudat jól megdelejezhetni. Thom­sen válmányozási módjában is elemek hosszú sora (Thomsen sze­rint platinlemezekből, szerintem szénlemezekből) egy Grove vagy Bunsen elem által élénk működésbe hozható, és működése bizonyos feszültségi fokon fentartható. Erre megkívántatik a), hogy a vál­mányozó elem folyama a válmányozandó telep egyes elemein egy­másután mindaddig vezettessék, mig annak egyik lemezéből a kö­neny fejlődés megkezdődjék; e végett a válmányozó elemnek lehe­tőleg jó állapotban kell lenni... b.) Azon idő, mig a megválmányo­zott elem ismét megválmányoztatik, lehetőleg rövid legyen, 3—4 mpercz; ha tehát a telep igen sok elemből állana, azoknak meg­válmányozására szakaszonkint több elemet lehet alkalmazni. — c.) \ válmányozó elem folyamának a telep folyamának irányával ellenkező irányban kell átvezettetni a telep egyes elemein, és pedig minél kisebb veszteséggel, mi csak azon esetben éretik el nagyobb mértékben, ha a telep sok elemből áll. Mert különben a válmá* nyozó elem folyamának jelentékeny része nem az egyes elemen, hanem az egész telep folyamával egyesülve az egész telep hosszán fog átmenni; ezen folyam ugyan a telep folyamának közvetlenül nem árt, mert azt erősiti, de annyiban mégis veszteségnek tekint­hető, a mennyiben a telep folyamát jobban fogná erősítni, ha annak csak egyes elemein ment volna keresztül.... Villanyvilágításra na­gy obb felületű szénlemezek lennének alkalmazandók.« Jedlik tehát nem tart ja helyesnek, hogy a polárizáló elem köz­vetve a fogyasztó körbe is szolgáltat áramot, mert e miatt esetleg nem tudja eléggé polározni az egyes cellákat. Nem tartja kedvezők­nek a feszültségi viszonyokat sem; nézetét »Vélemény a Thomsen­féle válmányos villamtelepről« c. jegyzetében fejtette ki 1867 má­jusában : »Ezen telepben legnehezebbnek látszik a működésbe hozatala előtt mindegyik platinlemeznek egyik oldalát élennyel, másikát kö­nennyel oly fokban megválmányozni. a minőre képes. Mert 1-ször az alatt mig egyenkint egész az utolsóig megválmányoztatnak, az előbbiek válmányosságukból jelentékeny mennyiséget veszítenek. —

Next

/
Thumbnails
Contents