Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

121 rizálták. összesen 15 percig tartott az áramszolgáltatás, ez alatt az áramerősség az eredetinek tizenegyed részére gyengült le. A >szénszén elem« áramszolgáltatása eszerint nem volt kielégítő. Jedlik a febr. 4-i kísérlet eredményének megjavítására újabb kísérleteket végzett. Egy lapon, melynek címe » Polariza ióra való ös.-zetételek«, ez olvasható: »Szén / kénsav -j- légsav / szén, vagy szén kénsav kénsav ólom. 22 és 23. Febr. 1867. jó eredmény.« Még mindig nem szakított teljesen a két szénelektróddal, egyszerűen csak a Bunsen-elem cinklemezét cserélte ki szénnel az első összeállítás szerint, de a második összeállítású polárizációs cellában már csak egy folyadék van, és már az ólmot is felhasználja elektródnak. Jedlik a most elért jó eredményt még fokozni akarta, és ezért új meg új kísérletet végzett. » V illaminditó elemek polarizálás által« cím alatt jegyezte fel Jedlik ezeket a kísérleteket egy különálló ívre. Évszámot ugyan nem találunk az íven, de a hónap és a nap dátuma egyik-másik kísérletnél megvan; a második kísérlet kelte febr. 23-a, tárgya pedig ugyanaz, mint az 1867. febr. 23-án végzett fentebbi kísérleté, és így bizonyos, hogy Jedlik ezt a feljegyzését 1867-ben írta. A kísérletek a következők: »1) Két szén lemez kénsavas vízben polarizálva sokáig képes az inductiós készületet hajtani, ellenben két platina lemez sokkal han.arabb megszűnik működni. 2) Egy ólom lemez a polarizáló elemek -j- sarkával, a szén lemez pedig a sarkával összekötötten polarizálva a két polarizált szén lemeznek hatását jóval fölül múlja; a villanydelejes mozdony ( mótor ) kerekét 7 és félszer vala képes két szén és két ólom lemez egy elemmé összekötve megfordítani. Az ólom lemez felülete barnás szinü hyperoxyddal vonatik be, az azonban valószínűleg a hydrogenium által redukálva egyrészt ólomoxyddá változik; azonfelül az ólom felületén mielőtt hyperoxyd képeztetnék, oxvduluinnak és oxvdumnak kell elő állani, ezek pedig a szabad kénsav val kénsavas óloméleget (oxydum plumbi) képezvén a lemezről egyrészt leválván a folyadékban fehér üledéket képeznek, habár keveset, másrészt az ólom felületét befödvén a hyperoxyd képzését akadályozzák. E szerint az ólom lemezek fogyásnak, a kénsavas víz változásnak van kitéve. (23 Febr.)« Jedlik nem állítja, hogy az ólomlemez alkalmazása saját gondolata, a lemez felületén végbemenő átalakulásnak bonyolult és sokat vitatott folyamatát sem mint saját magyarázatát írja le. Sinsteden az ólomlemezekkel 1854-ben végzett kísérleteiről a Poggendorff Annalen 92. kötetében számolt be; Jedlik állandóan tanulmányozta ezt a folyóiratot, ez indíthatta az ólomlemez használatára, ebből is alakíthatta ki az átalakulás folyamatának a vázlatát. De már mint saját felfedezését írja le a következő kísérletet: »3) Két ólomlemez (duplázva) közül egyik a két Grove-elem sarkával, másik a — sarkával összekötve és kénsavas manganoxvd higitott oldatába állítva a legmeglepőbb hatást idézi elő. A v illamdele jes mozdony kerekét 100— 160-szor képes megfordítani.