Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

118 hogy mennyire sikerült a telep működését bizonyos állandó értéken megtartani, arról nincsenek feljegyzések. A kutatók a galvánelemek depolárizálásához felhasználták a levegőnek, fémoxidoknak, savaknak az oxigénjét, depolárizáltak különböző fémsókkal, klórral, brómmal, jóddal, kénnel, de elektromos árammal történő depolárizálásról az irodalomban alig esik szó. Ennek behatóbb kutatásában Jedlik egyedül áll, gondolata eredeti és érdekes, sőt bizonyos körülmények között eléggé gazdaságosan értékesíthető is. Jedlik válmányos eleme, akkumulátora. A kutatóknak abba a mozgalmába, amely 1880 táján értékes gyümölcsként az akkumulátort termette, érdekesen kapcsolódott bele Jedlik akkor, amikor agyagcellás telepével teljesen elkészült, vagyis a hatvanas évek elején. »Thomsen polarizálásának különféle alkalmazásai« címen 1865 október első napjaiban kelt jegyzetének 1. pontjában mondotta ki kutatásának a célját: »... nagyfelületű szénlemezeket Grove- vagy Bunsen-féle battéria segítségével ugy megpolarizálni, hogy világításra szolgálhassanak.« Ha meggondoljuk, mennyit kísérletezett szénlemezekkel, megérthetjük, miért esett választása most is a szénlemezre, annál is inkább, mert ugyanebben az időben foglalkozott gázelemeknek szénlemezekből való összeállításával. »Polarizálás következtében működő és maga magát folytonosan polarizáló telep« érdekes gondolatát Jedlik 1860. júl. 22-e és 1861. ápr, 28-a között vetette olyan ívre, amelyen a szénhorganyos, agyagcellás telepek összeépítésére és forgó gázelemek szerkesztésére vonatkozó feljegyzések is találhatók. Az említett telep négy darab kétfolyadékos széncink-elemből áll, amelyek sorba vannak kapcsolva; ezeket az elemeket jelöljük arab számjegyekkel. Mindegyik elemben a szénlemez mellett, de a cinkhez viszonyítottan ellenkező oldalon, még egy szénlemez található; eszerint az 1., 2., 3. és 4. számú elem üvegedényében egy-egy szén-szénelektródos polárizációs cella is helyezkedik el, miket az előbbi sorrendnek megfelelően a, b, c és d betűkkel jelölünk. Az 1. edény középső szénlemeze, vagyis a 1 sarok a 2. edény cinklemezével, a — 2-vel van összekötve, míg a másik szénlemez a 2. edény középső szenével, a -f- 2-vel. így kapcsolódik a h cella a 3. elemhez, a c cella a 4. elemhez, míg az utolsó, d cellának az elemmel nem közös szene szabad. Jelöljük ezt a szabad szénsarkot D-vel, míg az a cella közösködő szenét C-vel, továbbá az 1. elem — 1 sarkát y4-val, a 4. elem közösködő szénlemezét, vagyis a -j- 4 sarkot ß-vel. Ebben az összeállításban a 2. elem közvetlenül az a cellát polározza, a 3. elem a b-t, a 4. a c-t, míg a d cellát csak akkor sarkítja az 1. elem, hogyha B-t az ^4-val, D-t pedig a C-vel vezető köti össze. Jedlik megállapítása szerint: »Egy nem igen tökélyetes kísérlet után A B oldalon nyert folyam körülbelül 50° elhajlást hozott létre, a C D oldali folyam pedig csak 13—17 foknyit, az is azonnal