Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

Ili) kevesedett.« Jedlik ebből a kísérletből, illetőleg összeállításból, amely többféle kapcsolást tesz lehetővé, csak a polárizáló és polárizált telep kölcsönös viszonyáról kívánt tájékozódni. Jobb tájékozódást ad egy másik összeállítása, amelyet »Expérimenta circa Polarizationem laminarum carbonearum« című lapra jegyzett fel dátum nélkül. Rajza papírcellás Bunsen-elem vázlatát mutatja; a cinkelektród mellé még egy szénlemez van a kénsavba állítva, de cella nélkül. Jedlik ehhez a vázlathoz három kísérletnek az adatait fűzte: mindegyikben először azt az áramerősséget mérte meg, amelyet akkor kapott, amikor a papírfalas cellának a K-val jelölt szenét a Z betűs cinkkel kötötte össze Gaugain-féle vagy közönséges tangenstájolón át; másodszor a cinkhez hozzákapcsolta a kénsavban mellette álló, k-val jelölt szenet, és ezt a Zk elektródot kapcsolta össze a tájolón át a K-val; harmadszor csak a k és K szenet kötötte a tájolóhoz. Az adatok a következők: I. Gaugain-tájolón : II. Gaugain-tájolón Közönséges tájolón: Z-K: t-r 80° 5-671 Z-K: tg 76° = 4-010 Z—K : tg 35° = 0*700 Zk—K: tjr 78° 4 705 Zk-K: tg 1 = 3*270 Zk-K: tg 30° — 0575 k-K: tg 55° 142« k-K: tg 55° = 1-428 k—K : tg 12° = 0*213 Itt valójában kétfolyadékos Bunsen-elem és egyfolyadékos szénhorgany elem helyezkedik el ugyanabban az edényben. A pap rcellába zárt szén nem tud polározódni, mert a kiváló hidrogént a salétromsav oxidálja. A külső edényben álló szénlemezen szintén hidrogén válik ki az alatt, míg a cink vezetékéhez a szén is hozzá van kötve; mivel azonban itt nincs oxidáló anyag, azért ezt a szenet a reárakodó hidrogén polárizálja. A polárizált és a nem polarizált szénlemez együttesen újabb cellát alkot; a Z lekapcsolása után jelentkező áram ad számot a k szénlemez polározottságáról. Ugyanezen kísérletet .Jedlik megismételte egy másik »Bunsenléle elemmel, melynek üvegpoharába horganyt tartalmazó higany ( foncsor —) töltetett, a higanyba pedig a horganyt (— a cinkek ktródot — ) pótoló szénlemez állíttatott. — lia a higanyba állított szénlemez mellé egy foncsorozott horganylemez állíttatott, mely a higanyt alsó végével, a kivezető huzalt pedig felső végével megérintette, akkor a közönséges tájolón volt 67 foknyi eltérés; tg 7° 2.356. — Ha a horgany lemez alsó végével a higanyban maradt, de felső végének a kivezető dróttali összeköttetése megszüntetett, akkor lön 50 foknyi eltérés állandóan; tg 50°= 1.192. — Végre ha a higanyból a horganylemez egészen kivétetett s benne csupán csak a szén lemez hagyatott, az elhajlás vala 12 foknyi; tg 12" 0.213. A horgany lemez kivonása után nagyon gyorsan kisebbedő az elhajlás. — Ezekből láthatni, hogy Polarizálás által a legjobb esetben is körülbelül csak akkora eredményt lehet eszközölni, mely az eredeti hatásnak harmadát teszi.« Most is Bunsen-féle és egyfolyadékos szénhorgany-elcmetegvesitett Jedlik, mint az előbbi összeállításban, de ez az egy folyadékos elem akkor is polározódik, amikor a cink nem érintkezik a külső vezetékkel, mert cink- és szénelektródját zárja a higany foncsor, amelybe belenyúlnak. Mindkét összeállítással egyetlen polárizált