Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936
111 tőkben sem látszott módosítani a szénhorgany elemeknek folyamát«, írja Jedlik egy »Válmányozás avagy polarizálás« c. lapon. Ez az eredménytelenség várható is volt töobek között az indukált áramnak túlságosan gyors lefolyása és gyöngesége miatt. A depolárizáeióhoz szükséges időre vonatkozóan »Thomsen polarizálásának különféle alkalmazása« címmel megírt íven találunk néhány adatot. Jedlik 1865. okt. 4- és 6-án végezte a következő kísérleteket: »11. kísérlet két szénhorgany elemmel. Ezek ;''/ 4 mértíöldnyi távirati huzal ellenállása mellett a 15 tekerintésü tájolóban Vő"-nyi elhajlást hoztak létre, mely 18 perez multával 10°-ra szállott; 5 perczig egy Grove-féle de nem igen erősen működő elem folyamának rajtok ellenkező irányba átvezetése, tehát leválmányozás által ismét felemelkedett 15°-ra. Ezen elhajlás 13 perez után megint leszállott 10°-ra, és két Grove elem ellenhatása által 3 első perez alatt újonnan felemelkedett 15°-ra ... 111. kísérlet egy szénhorgany elemmel. Ez kezdetben a 15 tekerintésü tájolóban 71°-nyi elhajlást hozott létre, mely 5 első perez után 65°, 20 perez után 63 foknyi volt. Ezen elhajlás egynyolczad mértföldnyi ellenállás mellett 15 — 30 másodperczig tartó hatása által két Grove elemnek 66°-ra emelkedett. Ugyan azon szénhorgany elem 20 mértföldnyi ellenállás mellett egy Grove-elem által 60 mpercz alatt is visszanyerte az eredeti elhajlást.« Az elektromos depolárizáeióhoz szükséges időt tehát a telep kimerülésének idejéhez viszonyítva lény egesen rövidebbé lehet tenni a depolárizáló telep feszültségének megfelelő növelésével, viszont az ellenállásnak növelése a kísérletek szerint nem nyújtja lényegesen a lesarkításhoz szükséges időt. Tehát a Bunsen-elemeknél gyöngébb elemekből álló, de kellő feszültségű telep is alkalmas a depolárizálásra. Ilyen irányban folytatta Jedlik további kutatásait. Képzeljünk el két telepet, A-t és B-t. Mindegyikük egyenlőszámú és sorbakapcsolt egyfolyadékos szénhorgany elemből áll. B telep sarkait bizonyos ellenállású vezeték köti össze, B telep tehát erre a fogyasztó körre »dolgozik«. Amikor a B telep már kezd kimerülni, kapcsoljuk első számú elemének — sarkához a teljes A telep sarkát, — sarkához pedig az A telep — sarkát. Most az A tilep is dolgozik a fogyasztó körre, mert a B telep első számú eleméhez párhuzamosan kapcsoltuk, egyúttal azonban ezt a már fáradt« elemet az A telep a maga nagy obb feszültségével gy orsan depolárizálja, »élénkíti«. Ha így az A telepnek két sarkát a megfelelő kapcsolásban végigvezetjük a B telep egyes elemein egészen az. utolsóig, a B telep minden eleme depolározódik, és hosszabb ideig tartó, erőteljesebb áramszolgáltatásra »élénkül« annyira, hogy ir.ost már a B telep veheti át az A-nak a szerepét: depolárizálhatja az A telepet elemről elemre, és A-val együttesen dolgozhatik a külső körre. Régóta ismeretes, hogy a legtöbb galvánelemben a hosszú működés alatt átalakult vegyi alkotórészeket ellenkező irányban átvezetett idegen »töltő« áram vissza tudja alakítani, a keletkezett cinkszulfátból pl. a cinket ismét visszavinni a cinklemezre, a depolárizátor gyanánt szereplő savnak elvesztett oxigénjét visszaadni.
