Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

112 Ez az eljárás azonban főként a nem állandó természetű elemeknél nem gazdaságos, mert egy elemhez két-három töltő elemet kell kapcsolni, hogy az oxigénfejlődés megindulhasson, és másrészt ennek az így nyert oxigénnek bizonyos része elszáll a nélkül, hogy vegyileg egyesülne, és még több más okból sem. De nem vethető el a felváltva depolárizáló telepek gondolata abban az esetben, ha csak a szénlemezre rakodó, és ellenállást, feszültségcsökkenést okozó hidrogén eltávolításának meggyorsítása és ezzel a telep működésének bizonyos állandó értéken való megtartása a cél. Hogy Jedliket csak ez a szándék vezette, bizonyítja egy ívre terjedő feljegyzése: »Egy olyféle készülék terve, melynek közbesítésével két villamindító telep egymás elemeit váltakozva és kölcsönösen leválmányózván az eredeti működési erélyességben fentartható, amennyire a horgéleggel telülő kénsav vagy sósvíz megengedi. Ha az alkalmazott két villamtelep Grove v. Bunsen-féle volna, akkor azokban leválmányozás ugyan nem eszközöltetik, legalább mig a légsav észrevehetőleg élenvétől nincs megfosztva, de a platin vagy szénlemez felületén kifejlődő éleny a vele érintkező allégsavat vagy légecssavat megélenyezvén azt légsavvá változtatja s igy a telep működését hosszabb időre előkészíti, biztosítja. Kigondolva lőn October 20—21-dikén 1866.« Rzek után Jedlik piros és fekete tintával meg is rajzolta két tizenkételemes telep átkapcsoló készülékének a tervét. Bármennyire gondos és pontos is a rajz, reprodukciója mégsem volna eléggé áttekinthető; emiatt a lényegtelen részleteket elhagytam, az alkotórészek számát is csökkentettem, hogy a kapcsolás könnyebben legyen követhető. így elhagytam az elemeket, helyettük csak pólusaikat jelöltem meg azokon a kapcsolószeleteken, amelyekkel öszszeköttetésben állanak. 12 —12 elemes telep helyett 6—6 elemeset vettem fel a rajzba. A vezető gyűrűket oly sorrendben kapcsoltam a telepek sarkaihoz, hogy a forgató kapcsolókarok egymást ne keresztezzék. Jedlik ezt a készüléket a telepek újraélesztésére való tekintetből regenerátornak nevezte. Az egyszerűsített kapcsolót mutatja a IV. tábla 1. rajza. A regenerátor szigetelő, pl. falapra szerelt teljes fémgyűrűkből, félgyűrűkből és szeletekből áll, amelyek nyolc körben helyezkednek el. A kívülről és belülről számított első kört d forgatókar íveli át, a két másodikat a c kar, a két harmadikat a b kar, a két negyediket pedig az a kar a nélkül, hogy ezek a karok egymással érintkeznének. — Rajzunkon az egyik telep elemeit, illetőleg ezeknek sarkait az A, B, C, D, E, F betűk, a másik telepéit az 7-től 6-ig terjedő számjegyek képviselik a megfelelő előjelekkel ellátva. A legkülső kör egyik felére szerelt fémszeletek a betűkkel jelölt telep sarkait kötik össze láncolatosan, de csak a legelső, .4 elem -f- sarkától az utolsó, F elem -f- sarkáig, a sorból hiányzik tehát a — F. Ugyanennek a telepnek a sarkait kötik láncolatba a második kör felén sorakozó fémszeletek, de ebből a sorból a legelső elem -j- pólusa hiányzik. Hasonló módon kapcsolódnak sorosan a számjegyes telep sarkai a kívülről számított harmadik és negyedik kör egyik felén fekvő fémszeleteken át.