Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

104 A felhajtó telep a kortársak legjelesebbjei között. Jedlik nem azok közé a feltalálók közé tartozik, akik a galvánelemnek csak egyik-másik alkotórészét tökéletesítették. Céltudatos kutató munkájával olyan elemtelepet állított össze, aminőt előtte senki sem; gondolatai, egyes szerkezeti részletei felmerülnek ugyan egyes későbbi telepeken, bár Jedliktől függetlenül, de anynyira egységes, a háztartásban, laboratóriumokban annyira kényelmesen használható és gazdaságos, erős és állandó telepet, aminő Jedliké volt. később sem állított össze senki sem. Tommasi a hetvenes években szerkesztett szén-horganyos, salétromsavas telepet,

1) amely a párizsi elektromos kiállításon a szakértők nagy elismerését vivta ki. Pile domestique, házi telep néven emlegették sokáig ezt a telepet, mert nem rontotta a lakás levegőjét; teljesen zárt agyagcelláiból a savgőz nem juthatott a szoba levegőjébe. legfeljebb csak annyi, amennyi a cella lyukacsos falán átszivárgott. Tekintve, hogy üzem közben a savgőzök nyomása emelkedett, egyre nagyobb mértékben szivárgott át a gőz, ha nem is annyira, hogy kellemetlen lett volna. Jedlik telepénél kedvezőbb volt a helyzet, a befújtatott levegő egyrészt olyan vegyületet alko.tott a gőzzel, amit a sav elnyelt, másrészt üvegfalú tartályokba sodorta magával a maradékot; sőt levegő befuvatása nélkül is távozhatott a gőz a gőzvezetéken át a szabadba, vagy Woulf-féle palackokba. A savgőzök kémiai tulajdonságait sem aknázta ki, míg Jedlik egyszerű és mégis szellemes módon értékesítette a savgőzöket, és a salétromsav-fogyasztást a minimálisra csökkentve az üzemet gazdaságosabbá tette. Pile perpétuelle, örök telep néven terjedt el Tommassi telepe. De mint Hauck írja, »kevésbbé lehet hitelt adni annak a bizonvkodásnak, hogy a telep 10 napon át állhat üzemben, csak a salétromsavat kell naponkint pótolni; a savat egy pipetta segítségével kell az agyagcella dugaszának nyílásán keresztül betölteni, ami természetesen szintén nem nevezhető kellemes foglalkozásnak«. Tommassi agyagcellái kétszer olyan hosszúak voltak, mint a szénlemez. Alsó, zománcozott felükben állandóan benne volt a salétromsav. A cella fedelén átvezetett aluminiumpálcán félkörös porcellánhenger függött; üzembe helyezéskor minden cella fenekéig le kellett nyomni a porcellánhengert, hogy a sav a szénlemezt elborítsa, az üzem befejeztével pedig a porcellánhengert felhúzni, hogy a sav a cella lyukacsain át ne szivárogjon. A kimerült savat üzem közben a pipetta segítségével csak megjavítani lehetett, de teljesen kicserélni nem. Jedlik telepét több joggal illeti meg a pile perpétuelle elnevezés, mert savfelnyomó és savleeresztő csőrendszerével lehetséges volt a savtartályból üzem közben annyi új savat felnyomni, amennyi !) W J. Hauck: Die galvanischen Batterien. 1883. 118—120. old.