Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

105 használt sav a cellákból kifolyt, sőt a cellákon áthajtott levegővel is lehetett pótolni a depolárizálásra fordított oxigént. Jedlik még »a gőz kivezetésének megszakítása nélkül történendő telep újonnan i megtöltésére szolgáló csapot« is tervezett arra az esetre, ha magát a savtartályt is üzem közben kellene újra megtölteni. Ez a csap a telep kéntáblájára szerelt savbeeresztő csapnak a helyére volt tervezve; a rajz szerint a csapdugón keresztben vezet át egy T alakú furat, a csésze oldalán ennek megfelelően szintén három 1\ uk van feltüntetve; a csővezetékekkel való összeköttetések azonban a rajzból hiányoznak. Ez a csap aligha készült el, de nem is volt rá szükség; ez a telep erős világítási célokra készült, tehát nem kellett napokon át üzemben állania. Tommassi telepének külső edényeiben, amelyekben a cinkhengerek állottak, üzem közben is cserélni lehetett a kénsavat. Az edénx eket csővezeték kötötte össze egy kénsavtartállyal, amelyből állandóan folyhatott sav az edényekbe, ezekből pedig egy másik vezetéken át távozhatott. Felnyomó és leeresztő vezeték Jedlik telepén is volt; a kénsav a tapasztalat szerint kétszer, háromszor ann\ i ideig is eltartott, mint a salétromsav, a csere tehát nem volt épen szükséges, de még a kénsav felszínéig érő üvegcsövek nélkül is lehetségessé tette az a különbség, amely a friss kénsav és a nehezebb cinkszulfátos sav fajsúlya között fennáll. Sem a papírcellás folyató telepnek, sem az agyagcellásnak a leírása nem jelent meg sehol sem. »Carl Repertóriumának Münchenbe küldendő Értekezések« sorába Jedlik ugyan felvette az »Állandó villamtelep két felhajtható folyadékkal« címen, de értekezése aligha készült el. Csalódással tettem le Hauck többször idézett monográfiáját, amikor 147 feltaláló névsorában Jedlik nevét hiába kerestem. Pedig reméltem, mert a tudományosan képzett bécsi mechanikus maga is szerkesztett jól bevált krómsavas telepet, foglalkozott az elemek és telepek történetével, mint üzletember pedig összeköttetésben állott Jedlikkel, kinél több ízben megfordult. Ismernie kellett Jedlik telepét, sőt ismerte is! Talán ismertetni is akarta, de Jedlik szerénysége nem engedte. Talán ez és nem a szerkesztő hibája okozta, hogy .Jedlik neve a mégis jobban feltűnő névsorból kimaradt, amikor pedig épen Tommasi telepével szemben llauck Jedlik telepét részesiti nagyobb méltánylásban a nélkül, hogy ennek részleteire kitérne. A 120. oldalon ugyanis ezt írja: »Wir dürfen nicht unterlassen anzugeben, dass derlei noch sinnreichere Anordnungen zum bequemen Füllen und Entleeren der Bunsen-Elemcnte schon vielfach ersonnen sind; besonders hervorheben wollen wir in dieser Beziehung die Säule, welche wir vor Jahren bei Professor Jedlik in Thiitigkcit gesehen haben.« Ilauck tehát úg\ érezte: nem szabad elmulasztanunk annak a kijelentését, hog\ efféle még elmésebb berendezéseket a Bunsen-elemck kényelme^ megtöltésére és kiürítésére már sokszor kitaláltak; különösen kiemelni kívánjuk ebben a vonatkozásban azt a telepet, amelyet évekkel ezelőtt Jedlik professzornál működésben láttunk.« Hauck szakértő szeme tehát felismerte Jedlik telepének kiválóságát és az elmés megoldások között is különösen kiemeli