Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

26 székére először 1835-ben s másodszor 1837-ben pályázóvizsgálat hirdettetett ki, melyeken kellő készültséggel megjelenni iészéről becsületben járó dolognak tartotta«. A pozsonyi akadémián Pásztéry és utána Jedlik tankönyvül Tomtsányi Ádámnak, a pesti egyetem fizikus tanárának Institutiones Physicae c. háromkötetes művét használták;

1) ennek második és egyben utolsó kiadása 1823/4-ben jelent meg, míg az első 1820 1ben. Jedlik tehát mintegy kényszerítve volt, hogy új tankönyvnek a megírásához fogjon. Csak bőséges részletek készültek el, ezeknek az ismertetése azonban későbbi tankönyvíró-munkásságával együtt külön fejezetre szorul. — Jedlik mint segédkönyvet ajánlotta és terjesztette tanítványai körében Tarczy Lajosnak, a pápai ref. főiskola fizikus tanárának, későbbi akadémikusnak 1838-ban megjelent kétkötetes Természettanát, de nem nagy eredménnyel, mert mint Tarczyhoz intézett ievélfogalmazványában írja: »úgy látszik, az ifjúság akármire is inkább kész költeni, mint könyvre.« Részletes és rendszeres feljegyzések hiányában csak keveset lehet tudni arról, hogy Pozsonyban milyen tudományos kérdések, kísérletek foglalkoztatták Jedliket. — 1832-ben a bécsi Prokeschtől kis »vonalzó gépçcskét« vett; ezzel készítette a fényelhajláshoz szükséges réseket, ill. Fraunhofer-féle aranyleveles rácsokat. (Jobb vonalzógép csináltatásához csak 1843 júniusában fogott hozzá. L. az osztógépről szóló fejezetet.) Hogy P. Marián Kremsmünsterben milyen interferencia-kísérletet mutatott be, arról Jedlik uti naplója hallgat. Töredékes előadási jegyzeteiből következik, hogy tanítványainak ernyőre vetítve mutatott be fényinterferenciát, de inkább csak a Grimaldi-féle két résen átbocsátott, tehát elhajlított fénynek interferenciáját. — A harmincas évek végéről származó, évszámmal el nem látott jegyzőlapja három interferencia-összeállítást sorol fel: említi a kéttükrös (Fresnel féle) kísérletet, de ehhez sem magyarázatot, sem rajzot nem fűz. — A Lloyd-féle (1837) egytükrös kísérlet összeállítását rajzzal is megvilágítja; Jedlik egy réssel és egy igen jó fémtükörrel (»spéculum optime metallicum«) ernyőre vetítette az interferenciacsíkokat, de nem volt megelégedve: »Probatum, sed non multum valet.« (Kipróbálva, de nem sokat ér.) — Összeállította a Wredeféle (1833) kísérletet is: ez hengeresen meggörbített csillámlemez két felületén visszavert, majd lencsével összegyűjtött és prizmán átbocsátott fénynek színképében mutat bőségesen fekete vonalakat. Ilyen elhajlási és interferencia-kísérletekre vonatkozhatik az a meghívó, amely 1840 július 29-ének délutánjára a pesti egyetem fizikai előadójába invitál: »coelo sereno phaenomena lucis, quae partim novitate, partim amoenitate sua eruditis arridere possent, exhibebuntur«, azaz ha derűs lesz az ég, olyan fénytünemények kerülnek bemutatásra, amelyek részint újdonságukkal, részint bájosságukkal a hozzáértők tetszését is megnyerhetik. Ugyanezen a meghívón, melyet hatan »láttamoztak«, Jedlik »phaenomena quae1) Sztárok Ignácnak, T. sógorának J.-hez intézett levele és a reáadott válasz alapján. (1831. aug. 25. ill. aug. 29.)