Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

8 szerint a szülők nagy gonddal nevelték, taníttatták három gyermeküket: az elsőszülött Ferencet, Istvánt és öccsét, Gábort. A levelek alapján valószínű, hogy Ferenc és Gábor is jártak néhány éven át gimnáziumba; tény azonban, hogy otthon maradtak, egész életükön át együtt laktak békésen a szülői házban és gazdálkodtak. Szerencsésebb körülmények között járhatta az elemi osztályokat Jedlik unokaöccse, Czuczor Gergely István; a nyitramegyei Andód-on született ugyan 1800 dec. 17-én, de szülei, kiknek gróf Károlyi József volt a földesuruk, néhány év múlva Érsekújvárra költöztek; a szekérre, a sok »kicit-kacat fölébe helyezett lúdkosárba ültetve«

1) vonult be Érsekújvárra Czuczor Istvánka is. Talán a városi iskolázás, talán öregatyjának, a híres verbuváló huszárkáplárnak a vére okozta, hogy Czuczor István nagy tekintélyben állott Jedlik előtt. Kedvesen jellemzik mindkettőjüket Jedliknek következő sorai:

2) »Czuczor Istvánt legelőször 8—9 éves korában láttam a Szímőn lakozó rokon Czuczoréknál tartott farsangi mulatkozás alkalmával, ahol ő is az attyával, én is az atyámmal jelen voltam. Nem győztem csudálni, hogy addig míg én csak evéssel és bámulással töltöttem az időt, ő a legnagyobb fürgeséggel minduntalan tánczba keveredett és azt a jelenvalók mulattatására mindaddig élénken járta, míg egyszer csak elesett és fejét egy pad széléhez ütötte. Én Czuczor István ezen kitűnése által meglehetősen háttérbe szorítva érzém magamat, főkép midőn hazamenet közben az atyám így szóllott hozzám: Lásd fiam, különb gyerek ám az a Czuczor István náladnál. Ezen reám nézve némileg leverő észrevételre magamat egyrészt védve, másrészt vigasztalva csak ezt felelhettem: de legalább a fejemet nem ütöttem a padba!« 1810-nek második iskolai félévében Jedliket szülei Nagyszombatba küldték, hogy ott a városi iskolában végezze az eleminek harmadik osztályát, de meg azért is, hogy megtanulhassa a tót nyelvet. Mert bármennyire tótosan hangzik is Jedlik neve, bármennyire tót vonásokat árul is el valami atavisztikus átütés folytán Jedlik arcképe, családja mégis magyar volt gondolkodásában és nyelvében, szívében és sorsában. Hatalmas dobozt megtöltő rengeteg levél fogalmazványa között egyetlen egy sincs, amelyben csak egyetlen árva tót szót is lehetne találni. Testvéreinek, rokonságának levelei is színmagyarok; különösen bátyja ír zamatos magyarsággal; pedig ha egy családban két nyelven beszélnek, feltétlenül becsúszik a levelezésbe is a másodanyanyelvnek egy-egy szólása. tését, pedig ez a keresztelés napja. Magántermészetű, tehát a hivatalos keresztlevéltői független feljegyzéseiben Jedlik jan. 11-éről emlékezik meg. mint születése napjáról. így pl. az üvegrácsokkal kapcsolatos egyik naplószerű feljegyzésében 1852 jan. 11-ét »dies mihi sollemnis«-nek, ünnepnapomnak nevezi, pedig ezen a napon nem történt olyasmi, ami azt ünnepi rangra emelte volna. Valami előfizetési felhívásra adott válaszában is ezt mondja: »Január 11-e óta korom 89-edik évében vagyok, nem merném feltenni, hogy még két évig az élők között leszek.« !) Jedlik levele Koltai Virgilhez. Győr, 1882. dec. 8. 2) U. o.