Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

103 rint 1000 szemerrel kell könnyebbíltetnie. Ezen kikutatás igen vékony vonalok húzása végett viasszal beborított üvegtáblán is megtörténhetik. Ha a húzott vonalnak egyik oldala sem partosabb vagy fürészalakú, vagy ha a tű több húzás után a viaszt sem egyik, sem másik oldalra ki nem hányja vagy túrja, akkor jó a tű helyzete. Feltalálva lévén a tű helyzete, megtörténik a vonalozás. Ha azonban vastagabb vonalok volnának metszendők, azt egy vágással nehéz eszközölni anélkül, hogy a vonal szélei fűrészesek ne legyenek; ezt talán több egymáshoz nagyon közel eső és összefolyó vonalak által lehet elérni. Vonalozás után nedvesíttessék meg a felület l'olysavval, mely annál szabályosobban rágja ki az üveget, minél több vízzel van hígítva. E végre először is egyharmad vízzel kevert kétharmad tömény kénsav ólomedényben összekevertetik és a porrá tört folypát elegendő mennyiségben beletétetik, és midőn 24 óráig együtt hagyatott a keverék, legalább is mégannyi vízzel felhigíttatik. Ezen keverékkel egy hasonlóan vonalozott üvegdarabon előbb próba tétetik, hogy mennyi ideig kell a keveréknek az üveg felületén lenni, miként sem gyönge, sem erős vonalokat rágjon. (— A maratás ideje a hígítás foka és a v onalozás sűrűsége szerint félperc és egykét óra között változik. —) Ha a vonalok folysav által kiétettek, töltessék az üveglapra néhány csöpp légsav, (— salétromsav —) ez az ezüstöt le fogja olvasztani és az üvegre étetett vonalok előtűnnek, annál több és szabályosabb színképet adandók, minél simábbak az egyes vonalak szélei. Az ezüstözés helyett lecsapatás által talán lehetne szénkénegben felolvasztott vilany (— foszfor —) által az üvegre ezüstöt vagy aranyat lecsapatni és erre vonalozni. Meg kell próbálni! Vagy lehetne az üveget igen vékony mirennyel (— arzén —) bevonni és erre vonalozni.« Ezüstözött üvegre Nobert is karcolt, de úgy látszik, ő nem maratta a vonalakat az üvegbe, hanem meghagyta rajta az ezüstbevonatot. Jedlik a pécsi vándorgyűlésen mondott előadásában puszta üvegre karcolt rácsokról beszél. Az előbb idézett kéziratának másor dik része szól ezeknek a készítéséről: 2. Sokkal tisztábbak azon színképek és számosabbak is, meIvek a gyémánttal húzott vonalok által eszközöltetnek. Hogy ily vonalokat húzni sikerüljön, a) kerestessék ki a gyémánttünek azon oldala és hajlása, melyben legerősebb vonalakat ád a nélkül, hogy azok egymásba szakadjanak. Azon helyzet észrevehető onnan, ha a gyémánttü minden huruzsolás nélkül tisztán metszi az üv eget és a metszett vonalak egyik oldala sem fürészes. b) Azon színképek, melyek a legvastagabb tiszta vonaloktól függnek, legerősebbek lesznek ugyan, de nem mindig részarányosán mindkét oldalon closztvák; tehát a gyémánttü azon oldala is kerestessék fel, amelyben részarányos színképeket okozó vonalakat ád. c) Feltaláltatván a tűnek kellő helyzete, azonnemű üvegből,