Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

44 35—40 kg kalóriát! Kandó már az átalakított rótor vastestének acélfogaiba csatornát vájatott; a csatornákat szorosan vörösrézcsövek töltik be, mégpedig úgy, hogy a lapos Uformában összehajtott csövek, „hűtőelemek" egyik nyílása a tengelyhez közelebb, a másik távolabb esik. Ennek következtében a csövekben már a centrifugális erő hatására is áramlik a víz, melyet a tartályból egy szivattyú nyom a rótor átfúrt tengelyén át a csövekbe, míg az átmelegedett vizet egy másik szivattyú szállítja a hűtőbe. A rotoron mp-enkint 35 1 vizet kell áthajtani, hogy a víz melegedése 5—6 foknál több ne legyen ; a hűtőből a környezetnél legfeljebb 20 fokkal melegebb víz kerül vissza a tartóba. Az egységmozdony 4000 kg-os rótorához szükséges víz a tartállyal együtt 414 kg-ot nyom. 1000 kg-mal terhelik meg a mozdonyt az olaj- és vízhűtő szekrények, amelyeknek zeg-zúgos, 176 ill. 77 m

2-es felszínéről óránkint több mint 130.000 kg kalória hőt kell légárammal elvezetni. 10 lóerős szellőztető gép mp-enkint 13'4 m

3 levegőt hajt a hűtőbe 22 km/ó szélnek sebességével; állomásokon a mótor csak félfordulatszámmal jár! A fázisváltó hűtőinek megoldása annyira nehéz feladat volt, hogy több német hűtőgyár kivihetetlennek tartotta. A Ganz-gyár készített egy eredeti „bordáshűtőt", egy ludwigshafeni gyár pedig később szállított egy „méhkasszerű hűtőt" ; a a bordás jobban bírja a rázást. Mindkét típus alkalmazásban van. — A fázisváltó hosszabb üzemben természetesen a hűtés ellenére is melegszik ; de a tapasztalat szerint a forgórész sem melegedett 77° C-on túl, pedig a megengedett melegedés 90—125° C. Az olajfürdő a nagy hőfokon a közönséges szigetelést tönkre tehetné; a Ganz-gyár új szigetelési anyagot talált ki: a vezetőket 8°/o-os amberit-lakkal készített papírmentes (csillámlemezes) mikanitcsövekbe helyezte. A fázisváltó a magyar műhely-technikának is kiváló remeke ! A forgórész tengelyére van szerelve az indító motornak rövidrezárt tekercselésű forgórésze is, míg a kétfázisra tekercselt állórészt a csapágypaizs tartja. Az egyik tekercselés a munkavezeték egyfázisú áramát kapja a fázisváltó primér-körén át, a másik tekercselésbe pedig műfázist juttat a primér hornyokba fektetett egyfázisú segédtekercselés. A keletkező forgómező a fázisváltót 3 perc alatt 1000 fordulatra gyorsítja fel; a 4. percben már szinte magától ugrik be a rótor az 1500-as szinkrón fordulatba, mert vörösrézpáncél-csillapítója úgy dolgozik, mint valami rövidrezárt rótor. Ugyancsak a forgórész tengelyére, de már a paizson kívül van rászerelve a gerjesztő dinamónak az armatúrája, míg hatsarkú, segédpólusú állórészét a paizs tartja. (VI. tábla, 13. ábra.) A mellékáramkörű dinamó mágnestekercseit az ú. n. gerjesztő ellenállásokkal úgy lehet szabályozni, hogy a fázisváltó forgórészébe 80—240 V-os, 240—420 A-es egyenáram jusson. A gerjesztő ellenállás csökkentésével erősödik a mágnespólus és fordítva ; mivel a szabályozás — mint majd látni fogjuk — önműködő, azért szükséges, hogy ugyanakkora ellenállásnak a beiktatása ugyanannyival