Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

Egler Dózsa Péter. 1880. okt. 28. — 1935. ápr. 15. „En is éltem, mert másnak is éltem." Ady E. A jelen iskolaévet még- duzzadó munkakedvvel és bizakodó reménnyel kezdte meg

1, hogy kedves osztályát, mely 7 éven át annyira szívéhez nőtt, az érettségi bizonyítvánnyal kibocsássa az életbe. Es íme, alig mult el félév, ő érett meg — a halálra. Külsőleg viruló testében bizonyára már hosszabb idő óta hordta a halál csíráját De robusztus szervezete, mely eleddig nem ismerte a betegséget, elhanyagolta azon kellemetlen tüneteket, melyekben halálos baja lassan, észrevétlenül jelentkezni kezdett. Se orvossal, se mással nem közölte őket. Viruló külseje se sejtette sokáig nála a komoly bajt. De mihelyt az iskolaév kezdetével derekas munkához látott, ezek a tünetek, melyeket ő ártatlan gyomorrontásnak tulajdonított, egyre komolyabbakká és kellemetlenebbekké váltak. Végre is kénytelen volt magát alapos orvosi vizsgálatnak alávetni, mely komoly szervi elváltozásokat állapított meg gyomrában és műtéti beavatkozást ajánlott. De ettől való érthető idegenkedésében és azon reményben, hogy szigorú étrenddel majd csak úrrá lesz baján, heteken át halogatta a dolgot. Ezalatt baja rohamosan súlyosbodott olyannyira, hogy már a táplálkozás is lehetetlenné vált nála Igy a műtét elkerülhetetlen volt. Bármilyen súlyos volt is ez, erős szervezete, jó szíve férfiasan kiállotta De a műtét, sajnos, már későn jött: az orvosi látlelet nagyon előhaladott gyomorrákot állapított meg nála. A műtét után ugyan hamarosan felépült és Balatonfüreden néhány hétig üdülve szemlátomást helyreállt. De kedves tanítványaiért való gondjai nem engedték sokáig pihenni. Csakhamar visszatért az iskolába. De alig töltött el itt néhány hetet, súlyos baja felújult, 1*