Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

később igazgatói hivatása nagyon lefoglalta őt, bár tekintélyes tudományos, aszketikus és egyébirányú írói munkásságot fejtett ki és e mellett — csodálatos — mindig ráért hódolni utazási szenvedélyének is, mely őt majdnem az összes világrészekbe elvitte: azért igazi otthonát, lelkivilágát mégis csak az ifjúság körében, az iskolában és cserkésztáborban találta meg. Szelíd és jóságos, türelmes és megbocsátó lénye rendkívül kedveltté tette őt diákjai előtt, leolvasztotta róla a rideg és hideg jégpáncélt, mely a matematika és fizika tanárait — persze nem jellemüknél, hanem tárgyuknál fogva — a diákközvélemény szemében oly rettegetté teszi. Es ha eljött a hosszabb szünidő, évközi vagy -végi, akkor ő — hajrá — vidám és örvendező lélekkel vonult cserkészeivel az Isten szabad ege alá, a táborba. Munka után édes a nyugalom. De ő erre, úgylátszik, nem szorult rá vagy talán a munka változatosságában is megtalálta üdülését. Testi-lelki igénytelensége és edzettsége föl sem vette azokat a fáradalmakat, amelyekkel a tábor megszervezése, gondozása stb. rendszerint jár. Felejthetetlen látvány volt mindig, amint sugárzó arccal és apostoli egyszerűségben : bot a kezében és vászontarisznya az oldalán táborba szállt. Es ha tanítványai a katedrán a komoly, kötelességtudó és igazságos tanárt látták benne, a tábori élet szabadabb környezetében az itteni katonai rend és fegyelem éber őrében jóságos, szerető atyjukat és barátjukat is megismerték, aki előtt fesztelen megnyilatkozásában lelkük is jobban feltárult. Márpedig a szabadság levegőjén tenyészik az igazi erény oly értelemben, hogy a szabadság próbaköve minden erkölcsi jónak. Jellemével és áldozatos munkásságával így fáradozott egy életen át az ifjúság testi-lelki nevelésén az iskolán belül és kívül egyaránt. Emberi és nevelői erényei mint gyújtópontban egyesültek papi jellemében Ez nemcsak feddhetetlen életében nyilvánult meg, hanem széleskörű és buzgó lelkipásztori, egyesületi, szociális stb. tevékenységében is. O sehol sem hiányzott, ahol rendjének, egyházának, vallásának ügyéről volt szó és szóvaltettel mindenkor és mindenütt az ecclesia militans lelkes, áldozatrakész katonája volt. Aki másoknak, elsősorban az ifjúságnak oly bőségesen osztogatta lelke dús kincseit, az méltó arra, hogy itt a földön tovább éljen azoknak kegyeletes és áldó emlékezetében, kik jóságának, szeretetének részesei voltak. A másvilágon pedig lelke a kisdedek nagy Barátjának kegyelméből jusson el ahhoz a boldogsághoz, mely ezeknek ígérve van : „Övék a mennyek országa" — és itt Az örök béke és világosság fényeskedjék neki! Kemény Kolumbán dr.