Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1931

*

Bárdos Rémig dr.

pannonhalmi főapát.

(1868-1932.)

Május hó 16.-án, verőfényes Piros Pünkösd másodnapján kísérték el a magyar Szent Benedek-rend tagjai, élükön az ország első főpapjával, a magyar tanítórendek főnökeivel és közéletünk előkelőségeivel, hirtelen elhunyt főapátjukat utolsó útján a főmonostor lakóinak örök nyugvóhelyére, az ősi bencés kriptába. A messze tekintő Hármas Domb egyikén, gyönyörű természeti környezetben a kedves Boldogasszony kápolnája rejti méhében ezt a helyet, melynek csöndjét a világ zaja nem veri föl, hová emberi hang is csak elhalni jár és hol a halálnak fönséges nyugalmába madárdal, lombsusogás és szellőfuvalom alakjában csak a természet ritmikus életének, ébredésének és elhalásának halk zenéje hangzik bele. Valóban méltó földi végállomása az olyan életnek, melybe a világnak zaja nem hatott el, mely csöndes lemondásban és embertársai testi és lelki üdvének szentelt önzetlen munkásságban telt el itt a földön.

Ide tért be örök pihenésre elköltözött rendtársai közé a megboldogult is fáradt, beteg szívével, mely hirtelen, de nem egészen váratlanul szűnt meg dobogni. Utoljára keresett enyhülést ennek a beteg szívnek számára a „kies Fürednek kútfején és partjain“. Gyógyulást, sajnos, már nem találhatott. Ezt ő maga is jól tudta. A lelki

i