Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1931

Ezen erők teljesítménye-, eredményeként a világot a legkülönbözőbb javak vízözöne borítja el. S mégis nyugati kultúrvilágunk szomorú válsága gazdasági téren jelentkezik a leghevesebben. Keserű tapasztalatok árán jutottunk el annak fölismeréséhez, hogy az erkölcsi erők kikapcsolása a világ gazdasági életéből az egész élet egyensúlyának megbontásához vezet. Az etikum, az erkölcsi erők fokozását, duzzasztását sürgetik ma olyan körökben is, amelyek még r.em rég az etikamentes s mégis egyensúlyozott gazdasági élet lehetőségében hittek. Ezen drágán fizetett tapasztalat adjon újabb lendületet a középiskola azon munkásságának, amely az ifjúság erkölcsi gazdagítását tűzi legfőbb célul maga elé.

A hosszú kitérés után újra itt állunk tehát a mi rózsás Erzsébetünk felséges alakja előtt. A szükséges erkölcsi erők emelésének, duzzasztásának csak egy módja, lehetősége van: Erzsébet nagy karitatív lelkét ki kell árasztanunk a fejlődő magyar jövőre. Akár szociális érzéknek, akár szolidaritásnak, akár más néven nevezzük azt a lelki készséget, azt az erkölcsi erőkészletet, amelyet a közelmúlt bűnös individualisztikus áramlatai elsorvasztottak, elapasztottak, aminek szomorú következményei vergődésünkben olyan döbbenetesen mutatkoznak — felebaráti szeretet az egyszerű neve a kor legnagyobb lelki szükségletének. Felebaráti szeretet, amely nem vértelen, hatástalan eszmeként lebeg fölöttünk, hanem a valós élettel egy síkon mozog s karitászban virágzik ki. Felebaráti szeretet, amely ledönti azokat a gondosan őrzött várfalakat, amelyek mögé az egyén a maga ugyancsak megnövesztett önérdek-szférájával visszahúzódik. Felebaráti szeretet, amely egyénben és társadalomban egyaránt letöri azt a jog-diktatúrát, amely a magán- tulajdon szentségének leple alatt hallani sem akar szeretetből folyó kötelezettségekről. Felebaráti szeretet úgy, amint az hét századdal előbb Wartburgban izzott, lángolt.

Egy gondolatot szeretnénk külön is kisarkítani. A ma sok bajának, a jövő bizonytalanságának egyik legfőbb oka a társadalomnak, mint szervezetnek fölbomlása, atomizálódása. Az emberi, nemzeti, társadalmi egybetartozás, szolidaritás gondolata kihűlt, kihullott az emberi cselekvés rugói közül. Bár sötét színekhez nyúl, de tartalmilag igaza van annak a német írónak, aki szerint a régi társadalom tömeggé, khaosszá bomlott szét, amelyben „lehetetlen fölismerni régebbi gondolkozásunk, cselekvésünk, politikánk irányvonalait. Ebben a khaoszban szelídített üzleti ragadozók hidegen, önzőén, vallástalanul mennek el egymás mellett — csak az érdek-háló fogja őket össze, amelyet az egész földkerekségre kivetnek“ (E. Diesel). Ennek a tömegnek új, élő szervezetté való átalakítása, új társadalmi rend fölépítése a ma egyik legnagyobb föladata. E súlyos föladat megoldásához a köziskolának jelentékenyen hozzá kell járulnia. A középiskolának, amely intézményesen fog közösségbe jelentős tömegű ifjúságot, meg kell találnia azokat a módokat, eszközöket, amelyek ezt a közösséget átlelkesítik, a merev külső kereteken túl etikába, világnézetbe gyökereztetik. A mai ifjúság lelkében sokkal több fogékonyság

'

15