Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1931
12 Azonkívül egyetemi rendszerünket bizonyos túlhajtott intellektuálizmus fekszi meg, amely világnézeti, etikai kérdések elől szinte szívesen menekül s különben is nélkülözi az ebben az irányban annyira fontos egységességet, harmóniát. Természetesen a jelzett korigények elől az egyetem még kevésbbé térhet ki, de ezek lelkiismeretes betöltése mellett sem mentesítheti a középiskolát a szociális gondolatba való szervesebb, intenzívebb bekapcsolódástól. Hasonlóan veszedelmes a föladat átutalása az önálló önképzés föladatai közé. Az önképzést a mai nehéz idők ugyancsak megnehezítik. Feltételezve a legjobb esetet, hogy a fejlődő fiatalságnak a jelzett irányban erős és határozott szellemi igényei vannak, nagyon kockázatos volna ilyen fontosságú kérdéskomplexumot alapvető elindítások, irányítások nélkül kizárólag az önképzésre hagyni, amelynél a szükséges kritika igen sokszor veszedelmes fogyatékosságokban szenved. Hogy a középiskola ezt a jövő szempontjából annyira fontos föladatot hogy oldja meg, az a ma iskolapolitikájának, szerény véleményünk szerint, egyik legfontosabb kérdése. A kérdés semmi esetre sem volna megoldva azzal, hogy a középiskolai tárgyak sorába egyszerűen beszorítjuk valaminő formában pl. a szociológiát. Erős meggyőződésünk, hogy ez is be fog következni. Ennél fontosabb, hogy a szociális gondolat, szociáletikai vonatkozások, társadalomtörténeti, társadalomtani momentumok az eddig is közlött anyagban tervszerűen kidomboríttassanak, az eddigi gyakorlatnál sokkal nagyobb mértékben szóba kerüljenek. A vallásoktatásnak, az irodalmi, történelmi, bölcseleti, földrajzi tanításnak számos alkalom, lehetőség kínálkozik, amikor a kor forrongását, a szociális kérdéssel való viaskodását már látó diákjaink előtt a ma nagy átalakulási folyamatának, kérdés-tömegének egy-egy részletét, rugóját megvilágíthatjuk. Az önképzőkörök, Mária-kongregáció, cserkészet keretében szintén sok alkalom adódik ilyen irányú munkásságra. Ha a középiskola nem tér ki, — hogy konkrét példát is említsünk, — azon oksorozat tárgyalása elől, amely Róma sírját megásta, miért ne mutathatnánk rá kellő pedagógiai és didaktikai érzékkel azokra a rugókra is, amelyek a ma sötét kérdései elé sodortak bennünket! ? A középkori gazdasági rendszert eléggé megismertetjük diákságunkkal (mindenesetre jobban, mint a mait!) — miért ne lehetne mondanivalónk a ma uralkodó gazdasági rendszerre vonatkozólag is ! ? Hogy egyes földrészek fölfödözése milyen új lökéseket adott a történelem sodrának, arról sok szó esik a középiskolákban. Miért ne tájékoztathat- nók tanítványainkat az utolsó másfél század más téren tett nagy fölfedezéseire, a technikára vonatkozólag is, amelynek a modern társadalom fejlődésére oly elhatározó hatása volt. S. i. t. — Tudjuk jól, hogy a lelkes magyar tanári gárda igen sok tagja e téren nagy és eredményes munkát végez. De szerény véleményünk szerint a munkának még általánosabbnak, rendszeresebbnek, céltudatosabbnak és elmélyedőbbnek kell lennie. Van-e ifjúságunkban érdeklődés, fogékonyság a szóbanforgó nagy kérdések iránt ?