Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1930

7 Kétségtelenül mély értelme van e szavaknak, de csak a költői képzelet avatja hőssé az embert, midőn az élet tragédiájának középpontjába helyezi, mert ha voltak és lesznek is kivételes egyéniségek, akiket egy nemesebb cél, vagy magasabb eszme szolgálata, vagy a martiromság gondolata halálmegvetéssel tölt el, a mindennapi élet átlagemberének hősiessége bizony nem tart sokáig. Amíg a nap süt, senki sem fél a sötétségtől, de a sötétben megriad és világosságot keres az ember. Ideig-óráig rá lehet borítani a halál sötét képére a gondtalan életörömök és önfeledés fátyolát, de hamar elszakad ez a fátyol, mikor az élet, mely Schopenhauer szerint nem egyéb, mint a haláltól vett kölcsön, az esedékesség órájával fenyeget, vagy mikor az ember először néz be olyan sírba, ahová azt temetik, akit legjobban szeretett. Ilyenkor az enyészet, a megsemmisülés borzalma, a horror vacui ellen hiába sorakozik fel a bölcselők egész tábora és nem segít a Spinoza vagy a Spinozát követők sokféle pantheizmusa vagy a Materlinck-féle világszellem theoriája, ilyenkor csak egy segít : a Krisztushirdette feltámadás gondolata ! A hit ereje nélkül tehát sem élni, sem meghalni nem lehet. Az igazság kutatása és védelme, a saját igazának felismerése és a mások igazának tisztelete : ez az igazság kultusza. Abszolút igazságról — a hit igazságain kívül — a földön nem beszélhetünk, mert ennek érzékelése meghaladja a földi lények véges természetét. Az, amit az abszolút igazságból az agy meghatározhat : a jog, s amit a lelkiismeret leszűrhet : a földi, az úgynevezett anyagi igazság. A jog alkalmazkodik az állami és társadalmi berendezkedéshez és nem hagyja figyelmen kívül a célszerűségi szempontokat sem, az anyagi igazság pedig magába öleli a méltányosságot is. így áll elő a justum et aequum. A jog előtt meg kell hajolnia a törvénytiszteletnek, az anyagi igazság mellett pedig őrt áll a becsületesség. A becsület épp úgy, mint az igazság, csak egyféle lehet. A magánbecsület és a közéleti tisztesség mindenben fedik egymást. Aki magánéletében nem becsületes, annak nincs helye a tisztességes közéletben sem. A becsülettel pedig egy úton jár a kötelességtudás. Amint a becsület fogalmához nem elég a mások tisztelete, melyet néha ügyes, de hazug látszatokkal is meg lehet szerezni, hanem szükséges ahhoz a legszigorúbb mértékkel mérő önbecsülés is, a kötelességtudás sem elégedhetik meg a mások sokszor érdemen felül pazarolt elismerésével, hanem csak avval, ha a lelkiismeret is nyugtázza a kötelességek teljesítését A lelkiismeretbe pedig nem lehet semmit sem belehazudni, mert a lelkiismeret olyan éles tükör, mely minden foltot megmutat. Érdekes kérdése az ethikának, hogy az ember akkor is teljesíteni tartozik-e kötelességét, ha ezzel másnak helyre nem hozható kárt okoz, vagy éppen vesztét idézi elő. A kérdés első pillanatra paradoxonnak látszik, s az ember alig hiheti el, hogy valójában létezik ily kötelesség. De vizsgáljuk