Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1930

6 A művelt lélek nemcsak vallja, hanem éli is hitét. Egy percig sem lehet előtte kétséges, hogy nem merülhet ki a templom padjain lemorzsolt imádságban, hanem ki kell vinnie az imádságot az életbe, tettekbe kell érlelnie imádságát és másokra is hatnia, hogy ugyanezt tegyék. „Ugy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket." A katholikus egyházhoz tartozás mindenkit apostoli munkára kötelez és ebben a munkában éli ki magát a hit ereje. Hogy minő erő ez, megmondják az evangelium szavai: „Ha tudsz hinni, a hivőnek minden lehetséges." Mikor néhány évtizeddel ezelőtt a hivatalos Franciaország az egyház ellen fordult, s a szerzetes- és apácarendeket kiűzte, a katholikus Franciaország a megdöbbenés első óráiból felocsúdva, hamar megtalálta önmagát. Munkáskezek jelentek meg Páris legmagasabb pontján, a Monte-Martre tetején és egyszerre csak ott állott a Sacré Coeur temploma a maga fenséges arányaiban a hit legyőzhetetlen hatalmát hirdetve az egész világnak. Es akkor ennek a hitnek ellenségei a lépcsőzet egyik piateauján mintegy gúnyolódó tiltakozásul elhelyezték az istentagadó Chevalier de la Barre-nak szoborba öntött alakját. Az idén újra ott álltam a „Sacré Coeur" homlokzata előtt s midőn tekintetem végigsiklott az óriási világváros távlatain, Chevalier de la Barre-nak szobra már nem állott helyén. Senki sem emelt kezet a szobor ellen, hiszen annak a szelídlelkü áldozárnak, aki minden nap kénytelen volt emellett a gúnyolódó szobor mellett elhaladni, midőn miséjére ment, egyházának törvénye szerint azokért is imádkoznia kellett, akik ezt a merényletet elkövették. Chevalier de la Barre-nak szobrát azok távolították el, akik odaállították, mert a nap-nap után templomba tóduló tömegek hitének ereje elől kénytelenek voltak meghátrálni. A katholikus egyház egyik legfőbb törvénye a „Pax" s ezért senkinek sem engedi meg, hogy a mások hite ellen támadjon, de minden hívétől megköveteli, hogy a saját hitét védje, s ezt az cselekszi meg legjobban, aki nemcsak vallja, hanem hirdeti és éli is hitét. En úgy érzem, hogy a hit ereje nélkül nagyon nehéz volna az életet végigélni, s aki enélkül él, nem emberi életet él. Tele van ez a mi életünk keserű csalódásokkal, nehéz megpróbáltatásokkal és csábító kísértésekkel. Mi adjon -az embernek vigasztalást a csalódásért, erőt a megpróbáltatásban és ellenállást a kísértéssel szemben ? Talán az idegek ? Az emberi szervezetnek ezek a szegény és gyönge szálai, melyek annyiszor és oly hamar felmondják a szolgálatot, talán a szenvedély tombolásában keresett mámor vagy narkózis, mely után a kijózanodás annál keservesebb s az elaltatott fájdalom kétszeres erővel tör elő ? Az élet keresztjét csak a hívő ember tudja viselni, s a halál rémségével csak a hit ereje tud megbirkózni. Vajda János mondja egyik költeményében, hogy minden ember hős, mert a halál gondolatát hordozza agyában.