Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1929

613. Cserkészet. A 35. számú „Jedlik Ányos" cserkészcsapat jelentése az 1929/30. évről. Ügy érezzük, nem éltünk a szavaló irredentizmus negativ gondolatvilágában, amikor nyári nagytáborunk színhelyét külföldre tettük át, ahol egész magatartásunkkal, minden gondolatunkkal és cselekedetünkkel a magyar nemzet érdekeit akartuk szolgálni Voltunk már 9 hazai táborban, sátrat vertünk a kéklő Adria partján Fiume mellett, az elmúlt nyáron pedig a Wörthi tó mellett a Karavankák tövében szálltunk táborba. Mindkét külföldi táborozás alatt a nemzetek közötti együttélésből és testvériségből azt tanultuk meg, hogy a külföld előtt, akár barátunk, akár ellenségünk, akár a felületes érdeklődő szemével tekint ránk, csak akkor tudunk imponálni, ha minél határozottabb egyéniségek, minél vallásosabb és magyarabb magyarok vagyunk. Cselekedettel mutattuk meg, hogy az a nemzet, amelynek kicsiny fiai fegyelmezettséget és mélyen vallásos alapon nyugvó 1000 éves kulturát szívtak magukba, történelmi hivatásánál fogva képes lesz ismét régi dicsőségét és fényét visszaszerezni még akkor is, ha Trianon zöld asztalánál mást szántak nekünk. A magyarságnak véltünk szolgálatot tenni azzal, hogy önmagunk müvelése és csendes, de tettekben megnyilvánuló irredentizmus terjesztése végett a Wörthi-tó partján Dr. Ernst Poiger területén ütöttük fel sátrainkat. A tábor julius hó 2—25-ig állt, résztvett csapatunknak 67 tagja. A tábor helye Mária—

Wörth és Oberdellach között Pörtschach-al szemben a tó partján egy szép erdei tisztáson volt. Az élelmet a parancsnokság a 17 km-nyire fekvő Klagenfurtból szerezte be. Kirándulásokat rendeztünk Veldenbe, Villachba, Pörtschachba, Klagenfurtba és a közeli hegyekbe. Szép teljesítmény volt két őrsnek 1 napos gyalog-kirándulása Brantl Ernő cserkésztiszt vezetése mellett. Gyakori vendégünk volt gróf Hoyos László és családja. A magyar származású osztrák főúr szívesen jött közénk, familiája jól érezte magát a kedélyes magyarok között. Házi kápolnájának oltárfelszerelését készséggel bocsátotta rendelkezésünkre és vasárnaponként a táborban hallgatott szentmisét 8 tagú mélyen vallásos családjával. Nagyszámú és előkelő külföldi vendégeinket nagyon meghatotta a tábortűz és a lefekvést megelőző programm. Annyira megszerették a kis magyarokat, hogy a közelben nyaraló vendégek közül többen meghosszabbították tartózkodási idejüket addig, mig a táborozás tartott, akik pedig ott maradtak, azok naponként meglátogatták a tábor helyét, tüzet gyújtottak és tábortűz mellett gondoltak a sok tüzesarcú, ragyogószemü magyar fiúra, akiket úgy simogattak tekintetükkel, mint tulajdon gyermeküket. Ezt a ránk nézve kellemes és megnyugtató hirt nemeslelkű házigazdánk közölte velünk, akinek kérésére ott kellett hagyni a tábori oltárt, a mellette felállított nagykeresztet. Biztosított bennünket, hogy karbantartásáról gondoskodik majd, mert kedves emlék lesz ez számára és családjára nézve és mindig figyelmezteti kis barátaira. Szép számmal látogattak meg bennünket magyar testvéreink is Pörtschachból és Mária—Wörthből.