Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

31 Még néhány, név szerint is ismert bencés íróról emlékezünk meg az Arpádházi királyok korából. De megemlítünk egy-két olyan írást is, amelyiknek szerzőjét nem ismerjük. A bencés írók közt bizonyára a leghíresebb Sz. Gellért. Bakonybéli remeteségében is, sőt utazásai közben is írt könyveket. Nem maradtak ránk magyarázó írásai, melyeket Sz. Pál zsidókhoz írt leveléhez, Sz. János első leveléhez készített és a De divino patrimonio című műve. Fennmaradt azonban Deliberatio címet viselő könyve. Ebben 166 kodexlapon, 8 könyvre terjedően a babyloni tüzeskemencébe vetett három ifjú énekéből az első öt vershez ír magyarázatokat. Ismeri kora hasonló irodalmát, de teljesen saját gondolatait írja le, tehát eredeti alkotása. A szentírási szövegnek misztikus értelmezését adja. Megállapítható, hogy kora tudományos műveltségének teljesen birtokában volt. S ez a műveltség nemcsak egyházias, hanem klaszszikus is. Kiviláglik munkájából, hogy a görög filozofusok közül ismeri Platónt és Zenot, Dionysius Areopagitát s általában az új-platonikusokat ; a rómaiak írói közül Pliniust. Pedig könyvének tárgya nem sok alkalmat ad a klasszikus írók idézetére.

1 Valószínű, hogy része volt végül Sz. István Intelmeinek megírásában. Anasztázról, az első pannonhalmi apátról és első esztergomi érsekről tudjuk, hogy Sz. Emmerám könyvével kritikai alapon foglalkozott.

2 Szent Mór pécsi püspök korában írta meg két bencés remete legendáját, amint életük adatait még Pannonhalmán, iskolásfiú korában (1010 táján) hallotta.

3 Magyar bencés munkája Sz. Istvánnak 10 fejezetre osztott kisebb legendája, Sz. Gellértnek a korsendonki kódexben őrzött kisebb legendája és 23 fejezetre osztott nagylegendájának első 21 fejezete. Ennek írója minden valószínűség szerint Walter, a bakonybéli monostorból Sz. Gellért mellé került bencés szerzetes. 1091-ben Somogyvárra kerül a tudós francia bencés nyelvész: Petrus Pictaviensis. Az osztrák Büdinger az ő telepes társainak tulajdonítja a történelem irodalmának Magyarországon való megkezdését így somogyvári bencés szerzetesnek szokás tartani Albericust, aki Kálmán király I. decretumát írásba foglalta. Az ő munkája nem egyszerű betűvetés, hanem jogi tudást feltételező szövegszerkesztés is. Viszont Sz. István II. decretumának admonti szövege csak bencés kéz másolata. Tudós képzettségű 111 l-ben Vilmos a zoborhegyi monostorban, könyveket is ír kilencven évvel később Bernát, egy külföldről hozzánk került bencés, Imre hercegnek, III. Béla fiának nevelője (1191 után). Egy kétsoros és egy háromsoros latin versecske nem különösebb értékű.

4 1 Ph. Rt. I. 369—400. II. 3 U. o. 368. I. 3 U. o 411—416. II. 4 U. o. 401—474. 11.