Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

30 tio-ja, a Hartvik-kódex, III. Béla és Gertrud királyné állítólagos imádságos könyvei és a pannonhalmi Liber Ruber. Nem bencés munkája Anonymus krónikája. Ezek közül részint tartalmuk, részint kiállításuk miatt leghíresebbek: a Pray-kódex, 1200 körül Pannonhalmán írt misekönyv több más bejegyzéssel és a szintén Pannonhalmán készült és ott őrzött Liber Ruber. Az előbbi öt szentképes ábrázolásával művészeti, kótáival zenei, halotti beszédével nyelvészeti és krónikás bejegyzéseivel történelmi érdekességű is. Egyházi szempontból az Árpádkori liturgikus adatok tárháza. Ma a Nemzeti Múzeum könyvtára őrzi. A Liber Ruber a pannonhalmi apátságra vonatkozó Árpádkori királyi és pápai okmányok gyűjteménye. 67 okmányt közöl a tatárjárás előtti időből. Az egyes okmányok kezdő betűit szép iniciálékká díszítette bencés írójuk.

1 Anonymus könyvét nem kell külön méltatnunk és különben is kívül esik érdeklődésünkön e lapokon. Pannonhalmán történt írásról lévén szó, meg kell említenünk Pannonhalma és a többi bencés monostor hiteleshelyi működését. A tankönyvek, egyházi szertartási és imádságos könyvek írásán, másolásán kívül ugyanis a monostorok okmányokat is állítottak ki. Ebben a minőségben hiteleshelynek nevezik őket, mert közhatóság előtt bizonyító erejű okmányokat adtak jogi ténykedések céljaira s azokat pecsétjükkel hitelesítették. A határjárások, birtokiktatások, nyomozások eredményei stb. a konvent hitelre méltó kiküldöttének jelenlétében történtek s annak bemondása alapján foglaltattak írásba. De írást adott a mások jogi ténykedése ellen elhangzott tiltakozásokról is, másolatokat készített hitelesnek elismert okmányokról, bizonyságleveleket adott fizetésteljesítésekről, szerződésekről és írásba foglalta a végrendelkezéseket. Egyben megőrzésre elfogadta magánosok okmányait is. Pannonhalma és a többi bencés monostor enemű működése a XIII. századben kezdődött, még a tatárjárás előtt. Rájuk vonatkozó törvényes intézkedést az 1231. évi aranybulla-kiadás tartalmaz. Pannonhalmához hasonlóan hiteleshelyek voltak hosszabb-rövidebb ideig : Bakonybél, Tihany, Zalavár, Meszes, Béla, Zobor, Zebegény, Almád, Osztrómindszent, Kapornak, Csatár, Tata, Földvár, Somogyvár, Szentjobb, Garamszentbenedek, Kolozsmonostor, Szekszárd, a Visegrád mellett fekvő Szentendre és Pécsvárad. Nagy gondot fordítottak a monostorok az oklevelek megőrzésére. Ha valamit egyáltalán menteni lehetett veszedelem esetén, a levéltárat mentették, így történhetett, hogy Pannonhalma Arpádkori okmányai közül egy sincs a tatárjárás előtti korból, amelyet eredetiben vagy másolatban ne ismernénk. Az 1001—1241 közt kiadott ilyetén okmányok száma 192 és ebből 146 db. eredeti alakjában van meg ma is. A többi a Liber Ruberből, tehát szintén ezen időbeli másolatból ismeretes és csak 13 db. olyan, amelyeket későbbi másolatból ismerünk.

2 1 Ph. Rt. I. 442-471 11. 2 U. o. 537. 1.