Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

26 az ámpolnák és a hozzávaló tálcák, a szenteltviztartók és más tálszerü edények. A szentelt olajat aranyozott ezüstbe foglalt szarvban és ezüst kürtben tartották. A főpapi és miseruhák selyemből, szépen himezve, aranyszállal átszőve vagy igazgyönggyel is díszítve nagy számban voltak találhatók (pl. 41 harangalakú kazula, 9 infula, 10 dalmatika, 53 kappa stb.).

1 A pannonhalmi kincstár az Árpádkor további folyamán is gazdagodott s talán csak a tatárjárást követő nehéz időkben voltak kénytelenek belőlük egy-két tárgyat feláldozni, illetve a XIV. század első felében rablás is károsította. A többi apátság kincstára ugyanilyen tárgyakat mutat fel, de bizonyára szegényebb volt. Arpádházi királyaink mindig bőkezűbbek voltak azzal a monostorral szemben, amely nemcsak időrendben, hanem szerzeteseinek száma és apátjainak tekintélye folytán is első volt a bencés monostorok közt. Bizonyára nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a kezdet kezdetén a bencéseknek kellett a fent felsorolt tárgyakat is előállítaniok, vagy külföldről beszerezniök. Amellett, hogy maguk a szerzetesek foglalkoztak ilyen iparművészettel, ékesen szóló bizonyíték az, hogy szolganépeiket is megtanították ezen ismeretekre s így az általános művelődés terjedéséhez ipari téren is hozzájárultak. Pannonhalma iparos népei közt találunk „artifices" néven nevezett műiparosokat és ötvösöket a XIII. században.

2 A szőnyegszövés is elterjedt már 1152-ben a szolganépek körében. Ekkor Margit úrnő ad Pannonhalmának egy szabad embert azon kötelezettséggel, hogy évenként 12 öl szőnyeget adjon az egyháznak. Az Arpádkori bakonybéli templom törmelékei közt geometriai, növénydiszes, madaras és griffes, szines mázú cserépdarabokat találtak Talán nem tévedünk, ha ezeket is a bencések kezeművének, vagy legalább is az általuk terjesztett művelődés termékeinek tartjuk. A földmíuelés, erdőirtás, kertészkedés, szöllőművelés, méhészet, valamint ezek termékeinek ipari feldolgozása bizonyára nem volt ismeretlen a magyarság előtt, mikor az első bencések itt letelepedtek. Az akkori nyugat-európai tökéletesebb mezőgazdaság meghonosítása azonban csak az ő segítségükkel történhetett. Mert az első bencéseknek maguknak kellett a fenti munkákat elvégezni, majd később szolganépeiket a fejlettebb munkába bevezetni s ezt, ők maguk külföldiek lévén, az ott szokásos tökéletességgel végezték. Sz. Bernát életrajzában még a XII. század közepén is olvasunk a szerzetesek kézimunkájáról. Nem a kényszerű szükség miatt végzik maguk a földmíves és ipari munkát, hanem a Regula parancsából. S a szerzetesek munkája a legteljesebb szilenciumban folyt. Sz. Bernát életírója szerint, munka közben csak a munka zöreje és a szerzetesek Istent dicsérő éneke volt hallható. Az eddig már említett ipari foglalkozásokon kívül virágzottak még a szűcsök, vargák vagy tímárok, irhások, esztergályosok, kovácsok, ácsok, 1 Ph. Rt. I. 512-515. II. 2 U. o. 532 1.