Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

24 fa. A fennmaradt oszloptörzs 8 oszlopból álló oszlopköteg, melyek a magasság közepén hurokszerüen kapcsolódnak egymásba. Egy ezidei oszlopfej a későbbi építések folyamán a falba beépíttetett, egy 3 személyt ábrázoló kőrelief pedig ma a templom északi külső falában nyert elhelyezést. Ez a templom is leégett a XIII. század elején. Ez alkalommal is újra építették, nagyobbra vették és 1225-ben szentelték fel. A XIII- századi átépítés már a gótba átmenő stílus sajátságait mutatta. Az új stilus ismerete részint a III. Béla korabeli francia érintkezéssel, részint az 1091-ben Somogyvárra telepített és egy századnál tovább külföldi kapcsolatban, francia születésű apát alatt élő francia bencések révén jutott el hozzánk. Három hajóra oszlopok és pillérek osztották a templomot, föléjük már kőbordás boltozat került. A templom falait kívülről is pillérekkel támasztották meg. Nem első alkotás volt ezen stílusban a pannonhalmi templom. A lébényi és jáki templomok már megelőzték. Míg azonban ezen utóbbiak alapjukból az új, átmeneti stílusban készültek, a pannonhalmi templomban megmaradtak a korábbi román stílusú ablaknyilások, sőt az újonnan épült portálék is a román stílusú régi portálék alakját vették fel. A homlokfal diszítetlen volt, faragott terméskőből készült s csak román félköríves ablakok adtak némi tagozást a nagy falfelületnek. Az alsó templom román stílusú falfülkéit a felső szentély falában is kiképezték. A főhajó és mellékhajók, valamint a szentély tompa csúcsíves, átmeneti keresztboltozatot kapott. Az oszlopfőket és a boltozat bordáit tartó gyámköveket gazdagon és változatosan díszítették. A díszítés növényi, elvétve emberfejes. Két egyforma oszlopfő vagy gyámkő nincsen. Az alsó templom is háromhajós, átmeneti csúcsíves, bordás boltozatú. Ugy látszik, Sz. Márton egy festett képe már szintén ezenkori művészkedés emléke volt. Az alsó templomba két román stílusú portálén át jutunk. Ezek vörös márványból készültek. A felső templomba az oldalhajók közepe táján volt a bejárat. Mindkét oldalhajón, egymással szemben, az alsó templomba vivő portálékhoz hasonló kapu volt. Ezek közül ma csak a déli kapu (porta speciosa) van meg, míg az északit a XIV. század közepe táján befalazták Vörös márványból készült ez a főbejárat is ; bélletének mindkét oldalán 5—5 pár sima oszlop emelkedik, kockás lábbal és akanthus-leveles fejjel. Az oszlopoknak megfelelően félköríves bordákat találunk a kapú ívbélletén is, szintén növényi dísszel megrakva Ezen korból maradt fenn a déli mellékbejárat előtt elhelyezett emberfejes és oroszlánfejes vörös márvány szenteltvíztartó is. Az építést már világi mester végezte. Egy kövön \ mesterjegy látható.

1 A tatárjáráskor és utána rövidesen még kétszer ostromot állott ki Pannonhalma, de nagyobb pusztítással egyik sem járt. 1320 táján kisebb méretű javítómunka folyt. Néhány évtizeddel később történt nagyobb méretű építés A szentély mennyezetét újraépítették, az északi diszkapu táján egy kis kápolnát emeltek. Mindkettőn az angol-gót stílus sajátságait látjuk. Gyönyörű csillagboltozat fedi őket. A templom átépítőjének, Szigfrid apátnak 1 Ph. Rt. I. 476-512. 11.