Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

6 gazdagodva visszajutott az alkotó néphez, az új sajátosságok ujabb fejlődés kiindúlópontjai lettek. Nehéz ezt a művelődési útat hasonlattal megvilágítani. Egy hatalmas folyamrendszer tengerig vivő útja, a hegyoldalon legördülő lavina csak a folytonos növekedés képét fejezi ki. Legjobban hasonlítható talán egy folyton tovább dobott labdához, de úgy képzelve, hogy a labdát mindig kézbe kapják s minden eldobásnál növekedve repül tovább, számtalanszor visszajutva ugyanazon kézbe. Ma már nem tudjuk megállapítani, hogy mai műveltségünk kis labdáját hol, melyik nép dobta fel először. Amikor legelőször megpillantjuk, két labdát látunk. Egyik a Nilus völgyéből, másik a Tigris és Eufrátesz völgyéből repült magasra. S azóta kézben van mindig, mióta felrepült, sőt egyesülve megnagyobbodottan elkapták és továbbadták az ókor zsidói, feniciai népei. Óriásit növekedett, mîkor a görögök vették kezükbe és újra visszahajították keletre, ahonnan hozzájuk repült, majd nyugatra, a rómaiak kezébe. De, hogy ne képekben beszéljünk, egy-két adatot közlünk az ókori történelemből. Ma is csodálat tárgyai az egyiptomiak művészi alkotásai. Bámulatot kelt művészi fejlettségük s a legújabb sírleletek gazdag kincsei is bizonyítják, hogy művészi tevékenységük nekünk szokatlan vagy merevnek látszó eredményei nem a tökéletlenség, hanem a művészi kánonok és vallási, szellemi sajátosságok jegyeit mutatják. Tudományos és költői alkotásaikat képírással s a belőle fejlődött hieratikus és démotikus írással örökítették meg. Bámulattal állunk meg Mezopotamia műveltsége előtt is. Művészi alkotásai nagyrészt megsemmisültek, de ékírással megörökített szellemi termékeik műveltségünk egyik alapját tették. Az egyiptomiak hódító utjukban már Mezopotamia vidékéig hatoltak, de ez még nem lehetett döntő a két műveltség egymásra hatása tekintetében. Mikor azonban Kr. e. 671-ben a mezopotámiai Asszíria elfoglalja Egyiptomot, a kölcsönös hatás elkerülhetetlen volt. Eddig az időig a zsidóság, az ókor harmadik kulturnemzete, már szintén érintkezést talált az előbbi két műveltséggel. A zsidóság nagy néppé való kifejlődése, 1400 —1300 táján Kr. e., Egyiptomban történt. Később is állandó összeköttetésbe került Egyiptommal, sőt Krisztus Urunk gyermekkorának egy része is ott folyt le. 722-ben pedig a kétfelé szakadt zsidóság nagyobb fele, a szamariai királyság, 586-ban a kisebb rész, a jeruzsálemi királyság is a mezopotámiai, pontosabban a már egyiptomival is bővült mezopotámiai műveltség hatása alá került. De a zsidóság is gyakorolt befolyást erre a műveltségre. Gondoljunk csak Dániel próféta történetére. Az egy Isten ismeretének és hitének hatalmas tényeiről hallunk az ő történetében. Ennek a három nagy műveltségnek ismerete nem maradt elzártan azon a területen, ahol kifejlődött. Terjesztői a feniciaiak voltak. Ok vitték szét a Földközi-tenger medencéje körül fekvő népek közé. E terjesztésben legnagyobb fontosságú volt a görögökhöz való beférkőzés. Külső bizonyítéka a