Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

30 kedvesebb emlékeink: hősi halált halt tanítványainknak emléktáblái, melyeknek száma ezzel 15-re, a halottak száma 46-ra emelkedett. Uj hőseink a következők: A 10 éve érettségizettek hősi halottai: Kemény Márton, Kertics Márton, Kiss Gyula. A 25 éve érettségizettek hősi halottai: Dr. Freyler József, Magasházy Pál, Németh Mátyás. Ott vannak ezen emléktáblák intézetünk bejárójának két oldalán. Ha az egyptomi fáraók büszkék voltak templomaik előcsarnokára, melyben saját dicsőségük nagyságát akarták megörökíteni, szebb és dicsőségesebb emlék nem hirdethetné az itt hallott eszmék emlékét, mint elesett fiaink hősi emlékei, kik életükkel áldoztak a magyar közösségért és vérükkel öntözték a hazafiság oltárát. 9. Érettségi találkozó 1928. jún. 20. A hazafias és intézeti szellem, a bencés összetartozandóságnak apotheózisa volt ez a nap. Kilenc évfolyam jött össze, körülbelül 172 résztvevővel ezen a napon csapatszemlére, a 10, 15, 20, 25, 30, 35, 40, 45, 50 éve érettségizett tanulók egyformán fiatalos hévvel és lelkesedéssel jelentek meg az Alma Mater falai között. Junius 19-én este minden évfolyam külön találkozott, hogy a kölcsönös viszontlátás örömeit élvezze. Sok kedves emlék újult fel ez este, sok szép öröm gyúlt az arcokra, de egy-egy kedves halott nevével a bánat felhője is át-átvonult a napsugaras öröm között: emlékeztetve mindenkit a mulandóságra és az elmúlásra. Egy nagy-nagy család tagjainak érezte magát mindenki, távol minden vetélkedéstől, minden versengéstől; mindenki hozta sikerét a közös örömre, bánatát a közös szomorúságra. Amikor a távolmaradottak leveleinek felolvasására került a sor, sajnálattal vettük tudomásul elmaradásuknak okát, de volt eset, midőn ökölbeszorult kezünk egy-egy könnyet törölt le: Az egyik pl. így ír: Kedves Barátaim! Félve bontottam fel, Bandi, leveledet, őszintén bevallom. Félve, mert tudtam, hogy a levél 25 év elmultát, 25 évvel öregebb voltomat fogja jelenteni, félve azért, hogy majd oly napra tűzitek ki a találkozást, amikor én azon meg nem jelenhetek. A 25 évet visszacsinálni, 25 évvel megfiatalodni nem lehet, talán nem is voln^ jó. Mi itt inkább szeretnénk 25 évvel öregebbek lenni és magunkat újból magyarnak vallhatni! Amikor elolvastam osztálytársaink névsorát, nem kellett elképzelnem, elvonultatok előttem mind, valamennyien úgy és abban a formában, ahogyan Tőletek elváltam, ahogy Benneteket megszerettelek, ahogy együtt érlelődtünk arra, amit életnek nevezünk. Amint a névsort elolvastam, igazán örültem annak, hogy az osztályt az Isten megsegítette és tanárainknak nem kell, de nem is szabad