Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

17 viselőjéhez, vigasztalásul a sóhajtozókhoz, reménységül a várakozóhoz. Ott gomolygott a tömjénfüst felszálló illatában 300 évnek minden emléke, fájdalma, szomorúsága, reménysége és bizodalma. »Mi Urunk, Jézius Krisztus, kinek egyháza olyan, mint a jól rendezett hadsereg, áldd meg

1 lezt a zászlót, hogy mindazok, kik alatta Neked, Urunknak, Istenünknek szolgálnak, Szent Benedek és Szent Imre közbenjárásával látható és láthatatlan ellenségeiken erőt vehessenek és győzelmük után a mennyo -szágiban diadalmaskodhassanak. Általad, Jézus Krisztusunk, ki az Atyával és Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol, mindörökkön, örökké. Amen.« A zászlónak ezen szavakkal történt megáldása után a templom szószékére lépett dr. Strommer Viktoria, a pannonhalmi főiskola igazgatója és megkezdte beszédjét. Visszatekintett 300 évnek sok-sok ambíciójára, munkájára, a sok szines álomra, mit ezen idő alatt szőttek. Lebomlásra buzdít az Ur előtt, hogy hálás szeretettel Te Deumot mondjunk a mult áldásaiéit. A jövendőbe tekintve hangsúlyozza az egyház és állam együttműködésének szükségességét, az egyházhoz és államnoz való ragaszkodást. Majd az uj zászló képeinek symbölumát tárja fel: Szent Benedeknek és Szent Imrének kulturális értékét megállapítva a tisztaságra, isten félelemre, munkára és hazaszeretetre buzdítja az intézet tanítványait Ez legyen a jövőben is intézetünk szellemi talpköve. Szavai után felhangzott dr. Bárdos Rémig főapát ajkáról a Te Deum és utána a csillagokig emelkedő meghatott lelkiség jó illata árasztotta el a templom belsejét, hogy kísérője lcígyien a hálaadó szent áldozatnak, mely alatt Brantl Ernő énekkara és az Emericana énekkara énekelt. A díszfelvonulás — sajnos — elmaradt. A terv az volt, hogy a székház ajtaja elé kiállított uj zászló előtt tisztelegve elvonul a diákok nagy seirege, majd utánuk a zászlóvivők is beálltak volna a menetbe, követve a koszorúslányoknak élő koszorújával övezett zászlóanya által, a díszruhás leventék között lépkedő egyházi és világi főrendek és előkelőségek által, öregdiákjaink és vendégeink által. Szép átgondolás volt, sajnos, lehetetlenné tette a még mindig szitáló eső. Tanítványaink elvonultak ugyan diszmenetben a zászlói előtt, azonban a zászlóanyát, a koszorúslányokat, vendégeinket mind fogaton kellett a városházára küldenünk. Szép látvány volt a