Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

18 fogatoknak végeláthatatlan rendje is, de a tervezett hódolatnyilvánítás szépségét meg sem közelítette. Díszülés a városházán. A városháza előtti térségen felállított tanítványok sorfala között jutunk a városházára. Az előcsarnok, a lépeső'iáz virágdíszben várja az érkezőket, vörös szőnyegek futnak végig a lépcsőkön, pálmák, díszruhás apródok, mutatják az utat. Farkas Mátyás polgármester, öregdiák, a nála megszokott kedvességgel teljesíti a házigazda szerepét: idegenből jött előkelőségeinket és a koszorúslányokat a gyülekezés ideje alatt frissítővel látja el. PrikosZouich Endre, a Rákóczianum igazgatója mindenütt ott van, ahol a jubileumi ünnepség segítő kezekre szorul. A tanácsterem zsúfolásig telik ünneplő közönséggel, az emelvényre felvonul a koszorúslányoknak festői sorfala, előttük a felkoszorúzott dobogó, oldalt díszruhás apródok. Az első sorok a hatóságok számára fenntartva, ezek mögött az öregdiákok százai, a karzaton hölgykoszorú. Minden talpalatnyi helynek gazdája akad. A diszgvülés elnöksége 11 óra után bevonul a terembe és amidőn feltűnik közöttük Mladoniczky Ignác legöregebb diák, nagyprépost alakja, felharsan a szűnni nem akaró taps és éljen. Szívből jött, mert hiszen intézetünk igaz jótevői közé tartozik nemes egyénisége és a tapsok között igen sokból kihallatszott a hála kifejezése. Az emelvényen a következők foglalnak helyet: dr. Bárdos Rémig elnöklő főapát, gróf Jankouich-Bésán F.ndréné zászlóanya, dr. Gévay-Wolff Nándor államtitkár, dr. Németh Károly főispán, dr. Csáuossy Elemér, a jezsuiták magyarországi tartományfőnöke, Farkas Mátyás polgármester, dr. Riesz Frigyes egyetemi tanár, a Ferenc J óz s e f -1 ud orn á n y eg y e tem képviselője, Mladoniczky Ignác nagyprépost, dr. Petz Lajos felsőházi tag, az ünneprendező bizottság elnöke, dr. Komonczy Gáspár igazgató. Elnöklő főapát a gyűlést a következő beszéddel nyitja meg: Igen Tisztelt Ünneplő Közönség ! A magyar bencésrend nyolcszáz évig dolgozott e hazában, művelte a földet és ipart, írta a könyveket, nemesítette, Krisztushoz vezette a lelkeket. Nyolcszáz évig tanította már a magyarságot minden jóra, szépre és igazra, közben mintegy 21 évig feloszlatták, míg végre 1802 tői, a visszaállítástól kezdve igazi tanítórenddé lett a középiskolák számára.