Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

16 Khnen-Héderváry Károly és gróf Esterházy Móric külön ér­keznek gépkocsin. Amerre az ember tekint, mindenütt sürgés-forgás, készü­lődés, utolsó simítás, mert közeledik a 9 óra, a zászlóavató szent­mise ideje. Az uccákon a szitáló eső dacára egyre gyülekezik a nép, gyülekeznek a tanítványok, a fogatoknak végeláthatatlan sora hozza vendégeinket, a koszorúslányokat, a küldő!tség|eket, az ünneplő városbelieket. Sürgöny-sürgönyre érkezik, minden szép és jó kívánsággal terhelten. Te Deum. Zászlóavatás. így kondul meg a székestemplom tornyában a harang, 9 órát jelezve. Az egyházi, katonai és polgári előkelőségek elfog­lalják kijelölt helyüket a szentélyben. Ott látjuk festői hatásban a győri megyéspüspököt, a kultuszkormány képviselőjét, a szé­keskáptalan, a jezsuita-rend és más tanítórendek küldötteit, fő­urakat, főispánokat, a vármegyék, városok, hitfelekezetek, egye-' temek, iskolák, kultúrintézmények számos reprezentánsát, egy­házi és világi képviseleteket, az egyesületeknek kiküldötteit, or­szággyűlési képviselőket, prépostokat, apátokat, kiknek egyúttal legnagyobb része gomblyukában hordja a bencés öregdiák sza­lagját intézetünk színeiben. A templom hajója ezalatt egyre jobban telik az öregcli iíok százaival. A paelsoi ok között a három ideiglenesen egyesített vármegye hajdúi állanak sorfalat, a templom bejáratánál a koszorúslányok festői csoportja rózsaszín ruhában, mögöttük a Rákóczianum tizenkét leventéje eliszmagyarban, várva a zászlóanyára, ki virággal festőileg díszített kocsiján clr. Petz Lajos öregdiák, felsőházi lag kíséretében csakhamar meg is érkezik és elfoglalja az oltárnál kijelölt helyét. Mögötte foglal helyet három díszmagyar levente őrizete mellett a felavatandó zászló, vele szemben a cserkészzászló ugyancsak a Jankovich­Bésán grófi família színeit viselő szalagokkal ékesítve. A sekrestye csengője megszólal, megjelenik dr. Bárdos Re­inig főapát assistentiájával együtt, hogy megáldja a zászlót, el­intonálja a Te Deumot, és elmondja a hálaadó szentmisét. Ha a jő Isten szeme szeretettel tekint le a megilletődéssel és felmagasztosultsággal küzdő emberi lélekre; ha mindaz a sóhaj, mindaz a titkos fohász, mindaz a hangos ima, mindaz a fel-felcsillanó könny kedves volt atyai színe előtt, akkor a vi­gasztalásnak és reménynek titkos áradata szállt szét messze, messze a világon, messze a határokon túl, erősítőül a bilincsek

Next

/
Thumbnails
Contents