Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

14 »Hivatkozással Győr város és megye direktóriumának f. évi április hó 20-án 345J9/1919. sz. alatt kelt és Győr város és vármegye művelődési osztályának intéző-bizottsága által f. évi április hó 25-én £5. sz. alatt a győri főgimnázium igazgatóságával közölt rendeletére, megállapodásunk eredményét 2 példány b\an mellékelt kimutatásban tisztelettel közöljük és elhatározásunk igazolására ennek indító és kényszerítő okait röviden előterjesztjük. Tanári hivatásunk további gyakorlása érdekében azt követeli tőlünk az illető rendelei, hogy papi és szerzetesi fellegünket megtagadva, világiakká legyünk. A kxdh. egyház tanítása szeiinl a papi rend szentség, mely eltörölhetetlen jegyet nyom arra, aki fölveszi. Azzal tehát, hogy papi jellegünket megtagadjuk, egyben megtagadnák kath. vallásunk agyik sarkalatos tételéi is, ami hittagadást, aposztaziát vonna maga után részünkről. Szerzetesi jellegünk megtagadása által peklig, melyre érett és megfontolt elmével és elhatározással ünnepélyes fogadalmat tettünk, adott szavunkkal és férfias becsületérzésünkkel jutnánk ellenmondásba. És nemcsak ránk nézve járna ezen követelés teljesítési súlyos lelkiismereti következményekkel. Joggal botránkoznának meg eljárásunkon és mondhatnának megbélyegző Ítéletet rólunk a kath. hivek is, nevezetesen a gondjainkra bizolt tanulóifjúság, melynek ezen ig\azságokat nap-nap után szóval prédikáljuk, saját példánkkal pedig a jelen esetb\en megcáfolnák. De nemcsak ezen szempontból igazságtalan e követelés velünk szembén, hanem egyéb vonatkozásaiban is. A tanári hivatásban közülünk nem egy már 20—30 éve szolgálja a magyar közügyet. Hogy ezt a jövőben is zavartalanul gyakorolhassa és eddigi munkásságának minden további figyelembe vétele nélkül egyszerűen el ne böcsáttassék és minden közpályától el ne tiltassék, kath. hitét és vallásos meggyőződését kellene megtagadnia. Vájjon nincs-e ez ellen mon dúsban a Tanácsköztársaság többrendbeli nyilatkozatával és rendeletével, melyekben ünnepélyesen igéri, hogy mindenkinek vallásos meggyőződését elismeri, tiszteletben tartja és védelemben részesíti? De még ennél is tovább megyünk, midőn azt a szerény kérdést bátorkodunk fölvetni: egyáltalában mi köze eme követelésnek a Tanácsköztársaságtól képviselt kommunisztikus világ rendhez, mely a régi kapitalisztikus világrendnél fokozottabb níértékben kívánja boldogítani az embert itt a földön? Ha ezen világrendet a múltban valamely intézmény megközelítette, ez bizonyárai a jni szervezetünk, a szerzetesi intézmény volt, amely-