Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

25 Sokan nem tudják feledni a régi zászlót és az újról nem is akarnak tudni semmit. Super flumina Babylonis illic sedimus et flevimus, cum recordaremur Sión. „Valahányszor Sionra gondolunk, leülünk Babylon vizei felett és kibuggyannak könnyeink." Siratván a multat, siratván a jövőt, de leginkább magunk. Ámde, igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, Jeremiás siralmaiba belecsendül egy fájó sikoltás : Pueri petierunt panem et non erat, qui frangeret eis. Kenyeret kérnek a gyermekek és nincs, aki megszegje nekik. Nincs mert a szomorúság megmerevíti az életet. Ámde a bánat sorvasztó és mozdulatlan tekintete előtt megjelenik egy szétdúlt hangyaboly és — és csodák csodája — ez a parányi szétdúlt nép nem ül Babylon vizeihez, nem sorvasztja magát könnyei között, hanem sürög-forog, menti a menthetőt, anyagot hord, épít, biztos helyre hordja a jövő nemzedék áldott csiráit, és gondoskodik róla, hogy ha majd kenyeret kérnek a gyermekek, legyen ki azt megszegi nekik. így született meg ez a másik zászlónk. Csak a magja régi, de ebben a magban benne van a hangyaboly symboluma. Benne van Szent Benedek szelleme, aki erdőket irtott ki, mocsarakat csapolt le, kolostorokat és körülöttük falvakat épített és alapított, mindenütt mentette az életet, mindenütt mint a munka symboluma jelent meg, hogy e munka nyomán megjelenhessék a másik symbolum, Szent Imre és Szent Imrében a jövendő tiszta gyermek és tiszta jövő. Félre tehát a szomorúsággal és bánattal, félre a merengéssel, félre minden szomorú akkorddal, fel a fejekkel, mert mienk a munka és mienk a jövő. Es most, hogy e zászlót Zászlóanyánk Őméltóságának kezéből átveszem, magam és utódaim, a mai és a jövendő tanári kar névében a zászlótartó szent esküjét teszem le : Lehet, hogy még sok megpróbáltatás zúdul reánk ; lehet, hogy még sok lemondás, sok áldozat, sok nélkülözés és sok fájdalom árán születik meg a jövő. De az bizo^onyos, hogy hű és lankadatlan kitartással emeljük magasra a zászlót, melyre Isten, király, haza szép szineit a jövő nemzedék fogja felrajzolni, és mi, Szent Benedek magyar fiai, lankadatlan kitartással visszük előre ezt a zászlót, előre, amíg át nem adhatjuk az új Mózesnek, a magyar királynak, aki bevezeti népét az igéret földjére. Isten minket úgy segéljen ! Az igazgató beszédje és az Emericana dalárdájának éneke után dr. Németh Károly főispán emelkedve szólásra, a következő beszédet mondotta: