Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1917

4 tett gyermeke lelkébe, az itt öntudatos, élő valósággá fejlődött ki. A lelkiismeretes munka, a hit gyakorlatai s az ártatlan gyermeki szórakozások közt teltek le az évek. A szelíd természetű, de mindig derült kedélyű ifjút szeretettel vették körül tanárai és tanulótársai egyaránt. Nemcsak az iskolában volt mindig az elsők közt, hanem a szórakozás ideje alatt is köréje csoportosultak társai, akiket kellemes társalgásával, derült humorával, találó megjegyzéseivel mindig jó kedvre hangolt. Itt vették föl a Mária-kongregáció tagjai közé is és amit a sz. Szűz oltáránál fogadott, egész életében híven megtartotta. Jeles érettségi bizonyítvánnyal hagyta el a kalocsai kollégiumot, sok kellemes emléket hagyva maga után. Az életbe lépő ifjú számot vetett magával, szíve hajlandósága arra a pályára vonzotta, amely lehet .háladatlan, amely kevés babért terem, de ideális szempontból a legszebb s csak ideális lelkeknek való, mert egyébként unott lelkű, elkeseredett napszámos lesz rajta az illető. Ô lelkeket akart formálni, jellemeket akart kifejleszteni, elméket a mívelődés kincseivel megtölteni, hogy értelemben s akaratban fejlődött polgárokat neveljen a haza számára. A budapesti tudományegyetemen végezte filozófiai tanulmányait. Mint a szorgalmas méh gyűjtötte az ismeret kincseit, hogy legyen miből osztogatni s párhuzamosan edzette akaratát, fejlesztette jelleme pilléreit, foglalkozott a lélektudomány titkaival, hogy mint jó atya hozzáférkőzhessék tanítványai lelkéhez, vagy mint gyógyító orvos észrevegye a lélekben lappangó kór jelenségeit. 1878-ban tanári diplomával a kezében, a tanügyért lelkesedő szeretettel szívében állt szülővárosában a magyar kultúra szolgálatába, s meg is maradt 39 éven keresztül folyton lelkiismeretesen munkálkodva különböző állásaiban a magyar kultúra kiépítésén. Tárgyai a földrajz és történelem voltak. Mint tanár főképen a történelem keretében iparkodott tanítványai szívébe a hazaszeretetet belecsöpögtetni. Hisz ez természetes föladata minden tanárnak, de elgondolhatjuk, mennyi tapintatra, mennyi türelemre s mily fokozott törekvésre volt szüksége a zombori főgimnáziumban, ahol az akkor még hatalmasabb szerb nemzetiségi tanulók látogatták nagy számban az előadásokat. Városy azonban bölcs tapintatával, szeretetével le tudta bilincselni hallgatóit s csendes, de állhatatos munkával nyerte meg tanítványait azon eszméknek, melyeket terjeszteni akart. Oly jól