Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1917

I Veszprémi Városy Tivadar. 1855—1917. Egy héttel előbb még mosolyogva búcsúzott el tőlem, kedves Bácskájának üdvözletet küldve s alig láttam meg Bácska napsugaras rónáit, amikor a gyászhír utánam száguldott, hogy Városy Tivadar nincs többé. Derült jókedvét látva, nem hittem volna, hogy a halál oly közel leselkedik hozzá. A szive ölte meg s mint ő maga emlegette, a Városyak megszabott kora nála is letelt. A csendes lelkiismeretes munka volt mindennapi kenyere s ebből a Gondviselés kijuttatott neki az utolsó napig. Halála előtt való nap érkezett haza az érettségi vizsgálatokról, otthon hivatalos ügyei várták, amelyeket még elintézett s azután lopódzott hozzá a halál, hogy az élet munkásának csendes pihenést nyújtson, akkor hívta magához az Úr, hogy munkás életére rátegye a koronát. Városy Tivadar Zomborban (Bácsm.) született 1855. máj. 25-én. Szülei arra törekedtek, hogy gyermekeiknek neveléssel oly lelkialapot teremtsenek, mellyel az élet viszontagságai között bátran megállhassák helyüket. Ismerték az életet s tudták, hogy a jellemnek egy igazi szilárd alapja van, amelyre minden körülmények között támaszkodni lehet: a hit. Ezt ápolták a zsenge, fejlődő lélekben s amikor a szülői háztól elkerült tanulmányai végzésére, akkor is legfőbb gondjuk az volt, hogy olyan helyet keressenek, ahol a fejlődő csemetét megerősítik gyermekük lelkében. így került Városy Tivadar a jezsuiták kalocsai konviktusába bátyjával, a későbbi kalocsai érsekkel együtt. S amit a gondoskodó szülői kéz hintege-