Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1916

s az öreg ember szinte aggságos megfontolásával szánta rá magát, elhárítva a felelősséget magáról Isten és emberek előtt. De bár nyugodt lehetett, szerető szívének fájt a sok vérontás, a sok korán sírba dőlt élet. Mindennap imazsámolyán térdelve hajtotta le fejét az Úr előtt s emelte föl szívét imádságos szóval az Istenhez harcoló gyermekeiért, a megzavart békeség helyreállításáért. Csak akkor nem térdelt rá, mikor már a halál ott leselkedett, hogy imája s munkája közül elvigye a békeség hónába a sokat küzdő, sokat szenvedő királyt. S most ott az Úr trónja előtt folytatja könyörgését. . . Mi, magyarok, hálával őrizzük emlékét, mert uralkodásához, nevéhez fűződik hazánk fejlődése. A küzdelmek után megpihenve, békés uralkodása alatt a nemzet nagy szorgalommal iparkodott pótolni a mulasztottakat. Művészet, irodalom, közgazdaság s általános mívelődés egyaránt nagyot haladt I. Ferenc József uralkodása alatt. A magyar nem tud háladatlan lenni, azért e mélységes gyászban hálás szívvel könyörög az Úrhoz: Adjon a mi jó öreg királyunknak örök nyugodalmat ! * * Hogy a most fejlődő nemzedékben is növeljük a hála érzetét, iskolánk a király halála alkalmával gyászünnepet rendezett, amelyen dr. Boros Alán tanár a következő beszédet mondta: Földet dübörgető csaták zaja közé belésüvített a lélekharang éles szava. S egy pillanatra néma csönd ülte meg a küzdők lelkét, elnémult a vészes csaták zaja, hisz az a síró hang egy nemzet gyászát adta tudtul a világnak : meghalt a magyarok jószívű, öreg királya. Lehulltak már a fák lombjai, elhervadtak a virágok, a fáradt természet álomra készül, köd üli meg a föld határait s az álmok világának csendes némasága foglalja el a lüktető élet helyét; a természet eme gyászhullató pompája közt, zörgő őszi