Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1916

avar rőt fénye világánál száll le nyugvóhelyére a fáradt vándor is hosszú nyár után, hogy az élet küzdelmeit kipihenje. Szomorúan zúgnak a harangok, egy gyászoló nemzet jajkiáltásai, gyászlobogókat lenget a szél magyarok hazáján, a nagy boltivek sejtelmes homályában egybefolyik a pap zsolozsmája, népek imádsága, nagyok sóhajtása, kicsinyek fohásza. Hunnia gyászbaöltözött alakja eltakarja szemét s egy koporsónól lefelé fordítja halotti fáklyáját, mert meghalt legelső embere, ki majdnem 50 évig hordta koronáját és szívében viselte minden gondját, baját. Egy élet záródott le, mely sok viszontagság közt hosszú pályát futott meg nemcsak fényben s királyi hatalomban, hanem a szenvedések tövisei közt is. De ez a sorsunk, „mind ahhoz járók vagyunk" s mégis szomorúság fogja el szívünket, mert nagy, élettapasztalatban gazdag, bölcs embert vesztettünk s ha fájdalmat kelt a maga élete körében a szürke ember elválása is, a nagyok halála életük tág körét, a nemzetet borítja gyászba. De a sírbolt csak a testet láncolja le, szellemed él, példád minden időben kitör a mult homályából s világító fáklyaként ragyog előttünk. Mert hosszú, változatos életed példája tanulságul szolgálhat minden kornak. Egész férfi voltál, ki a benned rejlő erőt magadon próbáltad ki. Nevelésed, környezeted, tanácsadóid megrögzött hagyománya tévesztett világba vezettek, azért zajló tengerre szálltál, mikor trónodat elfoglaltad, a vészes hullámok fölfordítással fenyegették élted csónakát. Majd elült a vihar, de csak látszólag, az elkeseredett ember szívében rejlő romboló erői csak pihentek, a nyomasztó szélcsend még rombolóbb viharral fenyegetett. S te eveztél e tengeren, de mélyen látó szemed észrevette a hamis nyugalmat, megelőzted a vihart, a legnagyobb erőt, az önuralmat mutattad, mikor az élet tanulságaiból okulva előítéleteidet, nevelésed hibáit legyőzted, a magyar nemzet alkotmányát visszaadtad, Sz. István koronáját fejedre tetted. Látszik, hogy jó szívet rejtettél magadban, melynek hő vágya népeid boldogsága ; tapasztalatokat gyűjtöttél, melyek tanulsága, hogy a boldog nép a trónok szilárd alapja. Ettől kezdve érezted te is, hogy a magyar korona nemcsak teher, hanem örömöket is foglal magában : a magyar nép rajongó szeretetét, egy nagymultú nép áhítatos tiszteletét. Azóta résztvettél nemzeted örömében, osztoztál bánatában s mikor a magyar ezeréves múltját ünnepelte, benned tisztelte sz. István utódát s a szent korona népét szerető