Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1916

13 hogy jól megtanult németül, mialatt szivében megmaradt jó magyarnak, sőt az erőszakos nyomás hatása alatt épen azok, kit jó magyar érzésű, de idegen nyelvű családi környezetből vonultak be az iskolába, váltak igazában tüzes magyarokká egész életükre. Ránk fiatalokra mindenkor fölemelő volt rendünk azon öreg urainak lelkes, megalkuvást nem tűrő magyarsága, kik ezen nehéz időkben élték le ifjuságukat, kiknek magyar kiejtésén és beszédén még átcsillámlott az idegen származás, de érzésüket és gondolkozásukat az akkori németvilág ifjúkori benyomásai izzó magyarrá hevítették. A boldogultra is német iskolázásának ezen évei egész életére kihatással voltak. Alaposan megtanulta a német nyelvet, aminek gyakorlati hasznát későbbi klasszikus tanulmányaiban és az életben is tapasztalta, sőt magyar fiu létére a soproni „póncichterek" melodikus nyelvén is ugy el tudott anekdotázni, akárcsak egy bennszülött. De egyben már a családi otthonból magával hozott magyar érzését akkori benyomásai öntudatossá és mélyebbé tették. A zsenge lélekben akkor keltek ki csirái annak a komoly hazafiasságnak, mely őt egész életében áthatotta s melynek a katedrán és az életben mindenkor kifejezést adott. Sohasem ontotta a hazafias frázisokat, de a nemzeti szempontot, amikor csak ennek tere nyilt, minden kérdésben szigorúan érvényesítette. Ugyanezen hazafias szellemnek volt nevelőiskolája rá nézve a premontreiek szombathelyi gimnáziuma, ahol középiskolai tanulmányait a 3. osztálytól a 6-ig magyar nyelven folytatta. Mint már Sopronban, itt is elsőrendű tanulóként szerepelt: minden osztályban és minden tantárgyból csakis kitűnő osztályzata volt. A komoly és példás viseletű tanuló iránt társai is szeretettel és bizalommal viselkedtek. Sűrűen keresték föl őt lakásán felvilágosításért nehézségeikben és ő egész odaadással magyarázta nekik a latin és görög nyelv, algebra és geometria misztériumait. Ezzel már korán jelét adta az igazi tanári hivatásnak. Ennek a lelkében már soproni éveiben ébredt hivatásnak engedelmeskedett, midőn 1866-ban a 6. osztályból fölvétette magát a pannonhalmi szent Benedek-rendbe. A kiváló novicius-jelöltet jó hire már megelőzte. És ő a várakozásnak teljes mértékben meg is felelt. Valóban tndásával jóminőségű társai közt is kivált a humánus- és reáltárgyakban egyaránt. Volt istenadta tehetsége, de volt nagy akaratereje is. Az ismeretek kincseinek fölhalmozásában nagy segítségére volt alapos itélőtehetsége és hű, tartós emlékezete. Ez utóbbit élte végéig bámulatosan megőrizte. Bármiről folyt az eszmecsere: mult eseményekről, ezeknek legminuciózusabb részleteiről, időbeli vagy számadatokról, ő mindenkor rögtön segítségére tudott lenni töprengő társainak és arra, amit mondott — köznyelven szólva — mérget lehetett venni. Az eximio modo végzett érettségi vizsgálat után a latin-görög szakra jelölte ki őt elöljárósága. Teljes odaadással szentelte magát szaktárgyainak és mellette theologiai tanulmányainak. Majd sikerrel letévén a tanári vizsgálatot, megkezdte tanári pályáját. Mint kezdő tanár Sopronba került, onnan