Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1916

12 Midőn a megboldogultnak, mint intézetünk 26 éven át érdemes tanárának életére és munkásságára rövid visszapillantást vetünk, hogy ót az utókor kegyeletes emlékezetébe ajánljuk, egy szerzetestanár szerény, csöndes munkásságban kimerülő életpályájára esik tekintetünk. Rajta a történetirónak alig akad feljegyezni valója. Nem töltik ki ezt nagyobb tettek és alkotások, de még csak változatosabb külső élet sem. Csak a komoly kötelességtudás, az ernyedetlen munka- és hivatásszeretet ezen szürke és egyhangú pályának mérföldkövei. És mégis, ezen élet is nagy tanulságot rejt magában számunkra. Jól mondja Emerson: „Nem az a kérdés: mi vagy — hanem: ami vagy, az légy igazán." A nagy testi-lelki adományok a Gondviselésnek csak kivételes ajándékai az emberiség számára. De ép oly igaz az is, hogy a népek, nemzetek nagysága azon szürke kis emberek erényein épül föl, kik a Gondviseléstől kijelölt helyükön csöndben és feltűnés nélkül, de azzal az odaadással és kötelességtudással végzik hivatásos munkájukat, mintha csak ettől függne az egésznek üdvössége. S miután kiszabott idejük lejárt, ismeretlenül, amint éltek, eltűnnek, itt a földön csak azt a jótékony éltető erőt hagyva vissza, mely belőlük embertársaikra kiáradott. És ha egy-két kegyeletes szivben ideig-óráig tovább él is emlékük, a történelem halhatatlanjainak csarnokába nem vonulnak be. De nekünk az ő életük komoly tanulságul és egyben buzdításul szolgál : hogy bennük és ne a tündöklő Übermenschekben lássuk az igazi emberi érdem és nagyság mértékét és példájukon felbuzdulva a ránk bizott talentumot, bármily szerény is ez, fáradhatatlanul gyümölcsöztessük a magunk és embertársaink-javára. A boldogult 1847. jul. 20-án született mint szerény viszonyok közt élő polgári szülők gyermeke. Ösi bencés birtokon ringott bölcsője, a regényes fekvésű Szigligetben, melynek vára tornyán már a 13. században a pannonhalmi apát zászlója lengett. Bizonyára gyermekkori emlékei és a kegyelet szülőföldjéhez, melyet Kisfaludy Sándor képzelete népesített be a „régi előidők" regényes emlékeivel, voltak hatással rá, hogy a bencés-rendbe lépésekor Koronics családi nevét tüntető hazafiasságból megmagyarosítván, választása a Kisfaludi névre esett. Atyja a birtokos Puteány báró családnak volt konvenciós alkalmazottja. A Balaton mellől Vasmegyébe került a család a nagynevű Szegedyek birtokára és szolgálatába. Idegen hangzású neve mellett is családja magyar szellemű és nyelvű volt. Ezen a nyelven végezte falun az iskolázás első éveit is, de már az elemi felső osztályokat Sopronban végezte. Ugyanitt kezdte meg és folytatta a 3. osztályig gimnáziumi tanulmányait a bencések intézetében. A tanítási nyelv tudvalevőleg Sopronban, mint általában a határszéli német vidék városaiban : Pozsonyban, Kőszegen, akkor az 50-es években a német volt. A nagy nemzeti megalázás és szenvedés korszaka volt ez, melyet a nemzet türelmes rezignációval viselt el, táplálkozva a közelmúlt nagy emlékeiből és éltetve egy jobb jövőnek biztos reményétől. Bármilyen nehezen törődött is bele az akkori nemzedék az idegen hatalomtól erőszakolt német nyelvbe, az a haszna megvolt belőle,