Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1916

10 a nádor helyettesévé választott az országgyűlés, Tisza István gróf, mint a nemzet képviselője. Ez volt leglényegesebb része a koronázásnak, ez a nemzet ajándéka volt a királynak. A koronázás másik két lényeges elemét viszont a király ajándékozta a nemzetnek, t. i. a két alkotmánybiztosítékot, a hitlevelet és a koronázási esküt. Az esküre a király kivonult a Szentháromság-szoborhoz, Isten szabad ege alá. Már a fején van Szent István koronája, vállán Szent István palástja, kezében a jogar és az országalmája. Az esztergomi érsek két-három szavankint előre olvassa s a király utána mondja az esküt, melynek szövegét az országgyűlés állapította meg s a király már előzőleg jóváhagyta. „Mi I. Károly . . . stb. stb. . . . Istennek minden szentjei." Ez az egyik alkotmánybiztosíték a király részéről a koronázás alkalmával, a másik a hitlevél. A hitlevelet az országgyűlés szövegezi, a király jóváhagyja s már a koronázás előtt átadja a koronázó országgyűlésnek. A mult év december 28-án, tehát a koronázás előtt két nappal jelent meg az együttes országgyűlés a király előtt s ő aláirva átadta a hitlevelet a miniszterelnöknek és felhívta az országgyűlést, hogy a hitlevelet cikkelyezze be az ország törvényei közé. A hitlevél a következőket mondja : „Mi . . . stb. stb. . . . helybenhagyjuk és megerősítjük ..." Szövegéből első olvasásra kitetszik, hogy valamint a koronázási eskü élőszóval történő vallásos, úgy a hitlevél irásos, törvénybefoglalt biztosítéka a magyar alkotmánynak. Biztosítéka annak, hogy a király nem fog visszaélni azzal az óriási hatalommal, mely Sz. István koronájából reája szállt. Hanem a hatalmat a nemzet javára használja fel, megtartja annak minden más országtól való független, önálló szabadságát, fenntartja őseitől reá szállott szabad alkotmányát. Sőt már előre kötelezi minden örökösét és utódát, hogy majdan mint megkoronázandó királyok a hitlevelet szintén kiadják s arra az esküt leteszik. * * Ez történt tehát 1916. december 28., 30-án Budapesten a koronázó országgyűlésen. Az ősi magyar sz. korona új főre tétetett, de nem csupán, hogy fényes szertartás által tegye emlékezetessé az új királynak a trónfoglalás napját. Sokkal nagyobb dolog ment végbe. Ha — mint mondtam — a magyar államhatalmat két szivnek, a király és nemzet szivének, az összedobbanása élteti, akkor ez az államhatalom dicsőült Ferenc József király halála óta csak fél életet élt. Most kapta vissza a másik élő és éltető szivet, most szállt a titokzatos élő személybe, a sz. koronába, a másik lélek, s a sz. korona új életre ébredt s reméljük, hogy fényesen fog ragyogni az idők végeiglen. Az új király titokzatos módon egybeolvadt nemzetével. Adja a nagy Mindenható, hogy a frigyből megszülessen egy mindeneknél hatalmasabb országa a sz. koronának, melynek aranyos fénye a nemzetnek annyi vérében, annyi könnyében tükröződik vissza. Szolomájer Tasziló.