Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1915

10 gyanúsítások, sőt támadások is érték olyanok részéről, kiktől inkább támogatást vagy legalább is megértést várhatott volna. Azzal vádolták, hogy az egyházpolitikai harcok alatt nem védelmezte eléggé az egyház érdekeit. E gyanúsításokat az Esztergomban tartott szentgyakorlatra összegyűlt papsága előtt nemes önérzettel utasította vissza. „Itt az Ur oltára előtt — úgymond — jelentem ki nektek, hogy primásságom ideje alatt egyetlen lépést se tettem egyházi ügyekben a római szentszék előleges tudta, előleges beleegyezése nélkül." E nyilatkozat elhallgattatta vádlóit s azok is elnémultak, kik állandó bizalmatlansággal kisérték a primás egyházpolitikai működését. A súlyos küzdelmek, megpróbáltatások ideje alatt néha derültebb napokra is virradt. Ilyen volt az 1892-iki koronázási évforduló, mikor Vaszary fényes szónoki erejével megbűvölte hallgatóit, magát a királyt is ; a nemzet pedig érezte, hogy lelkének érzelmeit soha senki találóbban meg nem szólaltatta, mint nemzetének ez a hű és igaz fia. A következő évben a szentatya kegyelme kereste fel, mikor 1893-ban a kath. egyház biborosai közé emelte s ezen, szinte páratlanul álló, gyors kitüntetésével eddigi működését jutalmazta. Az egyházpolitikai küzdelmek lezajlása után csendes visszavonultságban teltek Vaszary napjai a milleniumi nagy napok bekövetkeztéig, mikor újra kilép a világ elé s elmondja remek szózatát a nemzethez és királyhoz. „Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn e hazát!" alapeszméből indult ki s a nemzeti mult eseményeit vizsgálva levonja a következtetést, hogy csakis a kereszt tövében tarthatjuk meg, boldogíthatjuk az uj ezredévben is az ősöktől elfoglalt és örökségbe hagyott hazát. A királynéhoz oly megindító hangon szólott, hogy Erzsébet királyasszony nem rejthette el könnyeit. Utoljára az ország válságos helyzete szólaltatta meg a nemzete sorsán aggódó hazafit. 1906. újév napján a királynak kifejezvén szerencsekivánatait, ama kérelmének is kifejezést adott, hogy Őfelsége a béke helyreállítására közreműködni kegyeskedjék. Ez a ténye utolsó emléke mélységes hazaszeretetének. Az ország súlyos válságában a nemzet és a király közé áll mégegyszer az ország főpapja, ki a béke jelszavával jött s a lelkek békéjének megteremtésével szerzett nevének elévülhetetlen emléket.