Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1915

11 Az évek múlásával egyre fokozódó erői mindig nagyobb és nagyobb visszavonultságra és tétlenségre kárhoztatták őt, csak egy irányban, a jótékonyság terén nem nyugodott soha. Az egyes, nevezetesebb évfordulók, mint szerzetesi jubileuma, aranymiséje, mindmegannyi alkalmak, hogy bőkezű adakozását a szokottnál is nagyobb mértékben gyakorolja. Primásságának első 14 évében emberbaráti és kulturális adakozásának összege hetedfélmillió koronára rúgott s ha pontosan tudhatnók azt az összeget, melyet ezen legadakozóbb főpapunk jóságos szive a szegények könnyeinek felszárítására áldozott, könnyű volna megérteni, hova lett a primási birtok nagy jövedelme, miért volt oly szegény a gazdag primás, hogy olykor még háztartásának egyensúlya is megingott. Szinte a pazarlásig menő bőkezűsége s a rossz gazdálkodási rendszer miatt a primási javadalmak igen elhanyagolt állapotba, részben bérbe kerültek. Az anyagi kérdések súlyos bonyodalmakat idéztek elő. Mivel Vaszary maga már sokkal gyengébb, fáradtabb volt, semhogy erős kézzel rendet tudott volna teremteni, a további bonyodalmak, zaklatások elől szerényen kitért. 1912. okt. 27-én, épen kinevezésének 21-ik évfordulóján, a szentszék és a király beleegyezésével a hercegprimási és esztergomi érseki méltóságról lemondott. Lemondása országszerte nagy feltűnést, sokak lelkében elkeseredést szült, csak Vaszary ajkai nem nyiltak panaszra. Amilyen szerényen jött, oly észrevétlenül távozott s a budavári primási palotában szerény egyszerűségben élte napjait. 1913. év tavaszán, régi szokásához híven, kedves balatonfüredi villájába költözött, hogy ott maradjon őszig, de a sors másképen határozott. Fáradt lelkére oly megnyugtatólag hatott a régi, megszokott magány, hogy nem is vált meg többé kedves remeteségétől. Hűséges híveitől körülvéve ott maradt kedvelt Balatonfüredjén s ott hunyta le örök álomra szelid, jóságot sugárzó szemét. Ott pihen immár a szerető szülők mellett, abban a földben, hova fáradt teste végső óhajaként nyugodni tért. *** Elmondhatjuk róla, hogy vele papi erényekben feddhetetlen, hazafiúi érdemekben gazdag és emberi tulajdonságokban nemes egyéniség szállt a sirba. Szegénységben töltötte el gyermek- és ifjú-