Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1915

9 den kedves emlékével felújult az a 44 éves mult, mely a Szent Benedek-rendhez fűzte, ezzel szemben előtte állt a kétes, homályos jövő, mely reá várt s igy nem csoda, ha búcsúszavainak végső akkordjai „Engem pedig tartsatok meg drága emlékezetetekben, amint én se foglak soha feledni benneteket", hangos zokogásba fulladtak s az egész gyülekezet könnyezett. 1892-ben jan. 2-án végleg eltávozott Pannonhalmáról, hova már csak egyszer 1897-ben tért vissza, hogy csendes visszavonultságban, bőkezű adakozással megünnepelje szerzetbe lépésének 50 éves évfordulóját. Lelke azonban gyakran vissza-visszatért a kedves falak közé nemcsak az öröm napjaiban, de különösen akkor, mikor nehéz volt a főpapi kereszt s mikor a „dominium primatiae dominium martirii" lett reá nézve. Székvárosába 1892. febr. 1-én egész csendben, váratlanul érkezett meg s febr. 7-én Galimberti, pápai követ, a primási kápolnában püspökké szentelte, majd átvette az érseki palliumot s megkezdte főpásztori hivatalát. Semmit se viszek magammal — mondotta Vaszary kinevezése után egyik beszédében — a kolostorból, csak egyet, csak egy szót, azt, mely a pannonhalmi kolostor kapujára és szivem mélyébe van vésve s ez a kis szó „Pax". Igen a pax, a béke szava az, melyhez hü akarok maradni utolsó napom leáldozásáig. De bár a „Pax" jeligéjével kezdte meg főpásztori tisztének gyakorlását, mégis mindjárt működése kezdetén belekerült a leghevesebb s szelid egyéniségének épen nem megfelelő küzdelembe. Az ütköző pontot az egyház és állam közti küzdelemben az 1890-ben kiadott Csáky-féle elkeresztelési rendelet, majd később az általános, kötelező polgári házasság behozatalának kérdése alkotta. Vaszary a békés megoldást kereste, de mikor látta, hogy ebbeli fáradozása sikertelen marad, a küzdelem elől se tért ki. Az egyházpolitikai harcok idején kiadott pásztorlevelei, a pápához és királyhoz intézett feliratai, a főrendiházban elmondott beszédei élő bizonyságai, hogy ő az egyház felfogásából és jogából egy hajszálnyit sem engedett s nem rajta mult, hogy az állam győzedelmeskedett az egyházon s az egyházpolitikai törvények 1895. okt. 1-én életbe léptek. E súlyos küzdelmek közepette, mikor a magyar kath. egyházat ért csapás ugy is a szive mélyéig elkeserítette, még rosszakaratú